Szülés 9-féleképpen

Interjú az édesanyámmal

Az első

Orvosi egyetemi tanulmányok miatt a szülés biológiai hátterével tisztában voltam, de ez később kiderült, hogy semmit nem ért. 

Hogy az érzés, amit érzek mi is és hol érzem, az váratlan volt. 

Lelki értelemben viszont nagyon vártam, és tudtam koncentrálni a kisbaba születésére. 

Várva, hogy fiú-e vagy lány. Nagyon sokat álmodtam, elképzeltem, úgy éreztem, hogy jó kapcsolatban vagyok vele. 

Nem olvastam a születésről semmit. Nem kerestem könyveket, magazinokat. A családból nem kaptam igazán pozitív példát, ezért próbáltam csak a saját megérzéseimre hallgatni. Nagy önbizalommal indultam neki az egész folyamatnak. Azt fontosnak tartottam, hogy velem legyen a férjem, ami a 90-es években még újdonságnak számított.

A várakozásaim az első szüléssel kapcsolatban semennyire nem valósultak meg. Az, ahogy én azt elképzeltem, hogy majd törődnek velem, hogy majd elviselhetően fáj és szépen telik az idő és végül kibújik a kisbaba.

Az első igazi fájáskor, amikor rájöttem, hogy se befolyásolni, se kontrollálni nem tudom, mert senki nem segít, hogy hogyan csináljam, akkor rájöttem, hogy ez nagy küzdelem lesz. 

A második nehézség ott kezdődött, amikor a kórházban magamra hagytak éjszaka, egy szobában, egyedül 7 órán keresztül, egy szívhang vizsgálóval. Senki nem magyarázta el, hogy meddig tart, mire várjak, mire számíthatok. A férjemet meg hazaküldték, mondván, hogy ma még nem fogok szülni. A fájdalmak minden képzeletet felülmúltak és ezzel egyedül voltam. 

Reggel 6 kor egy orvostan hallgató csoport érkezett, akik úgy gondolták, hogy megvizsgálnak, hüvelyi úton. Erre vágytam legkevésbé, nem akartam egy csoport idegen embert. 

Itt még mindig nem tudtam, hol tart a folyamat, pedig már 7 órája benne voltam. 

Egyszer csak átvittek a szülőszobába, ott kikötötték a lábamat, onnantól mozdulni se tudtam, a férjem is ott termett hirtelen és csak arra emlékszem, hogy üvöltenek, hogy nyomjak. De én még nem tudtam, hogy kell és rossz irányba nyomtam. Aztán mondták, hogy gátmetszés következik. A fájdalmaimat nem lehet már fokozni, és még mindig mindenki csak üvölt velem. 

Aztán szerencsére a férjem elkezdett suttogni nekem, hogy lélegezzek és nyomjak és arra a hangra tudtam figyelni és ezután már könnyebb volt, ekkor kijött a kisfiam, olyan erővel, ami már nem rajtam múlott, hanem valahonnan felülről kaphattam. Rögtön felmutatták.

Besütött a napfény, egy gyönyörű tavaszi nap volt és a világ legszebb kisfiúját pillantottam meg, és  abban a pillanatban minden bajom elmúlt. És úgy éreztem, hogy megküzdöttem, és tessék itt az eredménye. Nagyon boldog voltam. Sajnos nem tették rám a kisfiamat és nem kaptunk aranyórát, ami közrejátszott, hogy a szoptatás nem ment zökkenőmentesen.

Viszont a gátmetszés túl nagyra sikerült, amit még fél óra iszonyat fájdalmas varrás követett.

Nagyon kimerült voltam, a szülés után, mert se enni, se inni nem adtak nekem a vajúdás alatt. Amit ma már tudok, hogy alaptalanul tesznek meg rengeteg nővel. Kitoltak a folyosóra és ott, mint egy sápadt halott feküdtem a fiam nélkül. Alig vártam, hogy a kezembe vehessem, de még nagyon sokáig nem kaptam meg.

A gátmetszés még hónapokig nagyon fájt és sajgott, ülni is nehezen tudtam. Ennek ellenére nagyon örültem az első fiam születésének és minden pillanatot élveztem, amit vele töltöttem.

A császármetszés

A második babát nem feltétlenül ilyen hamar terveztük, a 4 hónapos kisfiamat még szoptattam és akkor tudtam meg, hogy új babát várok.

Még alig hevertem ki az első szülés élményt, de nagyon tudtam örülni annak, hogy ilyen hamar lesz egy kistestvér. Mindig is nagycsaládot terveztünk, úgyhogy nem ijedtem meg az új kihívástól. Fiatal voltam, teli voltam még energiával, úgyhogy fel sem tűnt, hogy ez „teher” is lehet.

Viszont nagyon szerettem volna máshogy szülni, mint az elsőt. De sajnos egy vesemedence gyulladás szövődményeként, koraszülés lett belőle, úgyhogy ez sem úgy sikerült, ahogy szerettem volna. Koraszülés, császármetszéssel. 

Ez is nagy küzdelem volt, mert a koraszülött kisbabámat egy másik kórházba vitték és inkubátorba zárták és egy hónap kórházi kényszer következett. Ahol azért is küzdenem kellett, hogy a teljesen egészséges és életképes bár kis súllyal született kisfiamat megszoptassam, az éjszaka leple alatt, a kórházi protokoll ellenére. A kórház után nagyon gyorsan próbálta behozni a „lemaradását” a bátyját látva és ez nagyon hamar sikerült is neki.

A kéjgáz hatása

Továbbra is az volt a vágyam, hogy természetes úton szép, normális szülésem legyen. Az orvosi figyelmeztetések ellenére, másfél év múlva újra babát vártam. És ekkor hallottam a rádióban Geréb Ági nevéről és a „háborítatlan szülésről”. Elkezdtem a témában könyveket és cikkeket olvasni. És onnantól ezt tartottam a vezérfonalamnak, hogy minden nőt ez illet meg.

Ennek ellenére egy vidéki kórház protokollja szerint tudtam világra hozni az első kislányomat. És az elszántságommal tudtam elérni azt, hogy ne császármetszéssel, hanem természetes úton szüljek.

Nagyon-nagyon vártam a szülést, mert éreztem, hogy lányom lesz. Költözés után 2 héttel mentünk be együtt a férjemmel. 

Szépen indult. Lassan jöttek a fájások, kértem, hogy ne gyorsítsák. Viszont az utolsó pillanatban kéjgázt adtak a fájdalom csillapítására, amitől elfelejtettem, hogy mi a dolgom a szülőágyon és miért vagyok itt. Ezért a férjem megkérte a doktort, hogy ne adjon többet. És utána nagyon gyorsan, két nyomásra kibújt a kislányom, amitől teljesen elképedtem, hogy milyen gyorsan és energikusan született meg a kisbabám, aki azóta ugyanilyen pörgős és határozott személyiség. Aztán megláttam a világ legszebb kislányát. Úgy éreztem, hogy ez egy szép szülés volt.

Ekkor kezdődtek az első szoptatási nehézségeim, amire szintén nem készített föl senki. Hogy milyen nehézségekkel jár a túl erős tejbelövellés. És, hogy vannak olyan babák, akiknek csak egy kis segítségre van szükségük, a helyes szoptatáshoz. Sajnos, akkor még nem hallottam szoptatási tanácsadóról. Pár nap múlva 40 fokos lázzal mentem vissza a kórházba, hogy nem tudok szoptatni, mert begyulladt a mellem. Egy éjszakás nővér mutatta meg, hogy hogyan kell fejni. Utána tudtam, hogy ez is milyen fontos dolog, ha szükség van rá.

Egy kis újdonság

Másfél év múlva vártam egy újabb kisbabát. Ekkor már nagyon szerettem volna, ha háborítatlan szülésben lenne részem és ezt Pestre költözésünk elősegítette. Megkerestem a Szent Imre kórházat, ahol lehetőség volt, az akkori orvosok vezetésével a zavartalan szülésre. 

Szülő sámli, bordásfal, medence áll a rendelkezésemre. 

És végre megvalósult az álmom, hogy függőleges helyzetben szüljek. 

Ami meglepett az a beöntés és a burokrepesztés volt, ami borzalmasan fájt. De utána az egyik legszebb szülésem volt, mert ebben az alternatív szülőszobában, magunkra hagytak a férjemmel és mi sétálva, ketten, legszebb perceinket töltöttük. 

Imádkoztunk és vártuk a baba születését. 

Utolsó pillanatban szóltunk a szülésznőnek, hogy tolófájást érzek, behozta a szülő sámlit, hogy próbáljam ki, mert még úgysem használta senki. Ráültem és a gravitáció segítségével egy gyors nyomásra megszületett a második kislányom, aki szintén a világ legcukibb kisbabája volt. Hárman egymás mellett feküdhettünk a franciaágyon, ez nagyon meghitt pillanat volt. 

Végre megkaptuk az aranyórát.

Örültem, hogy hagyta a kórházi személyzet, hogy egy családdá váljunk.

Az első otthonszülés

Másfél év múlva újra vártam egy kisbabát. Ez egy nagyon könnyű „terhesség” volt. Nem voltak fájások, könnyebben viseltem mindent, és ekkor elhatároztam, hogy otthon fogok szülni. Felkerestem Geréb Ágit és csapatát, és nagyon boldogan készültem az otthon szülésre. Azt tudtam, hogy azt nem szeretném, hogy a kicsi gyerekek otthon legyenek, arról gondoskodtam, hogy őket a nagyszülők elvigyék. 

Aznap, amikor elindultak reggel a fájások, akkor már tudtam, hogy ebből ma szülés lesz. Pontosan időben. 

Este jött a bábaasszony és Geréb Ági és nagyon kedvesen elmondták, mi várható. Helyet kerestünk, hogy hol fogunk elférni. Berendeztük a szobát. Mindenki várta a babát.

A férjem hátulról támasztott és guggolva szültem meg egy újabb kisfiút, akinek emlékezetesen széles mellkasa volt. Nemhiába, azóta kenu magyar bajnok. Az szokatlan volt, hogy minden úgy történt, ahogy én szerettem volna. 

Borogatás, finom illóolajokkal masszírozás, egy kényeztetésként éltem meg. Mindenki velem foglalkozott. A szülés maga nehéz volt, de egész más élmény volt, és nagyon szép. Egész napon keresztül vajúdtam, de ez mégis annyira természetes élmény volt és szép, hogy nem viselt meg annyira. Az volt még különleges, hogy a baba születése után nem vágták el egyből a köldökzsinórt és úgy fektették rám. Utána a saját frissen vetett ágyamba aludhattam és elhalmozott a család finom ételekkel, italokkal. Nagyon nyugodt, jó alvó kisbaba volt.

A várakozás

Másfél év múlva újabb menetrend szerinti baba érkezett. Mivel olyan munkánk volt, ami nagyon lekötött, azt éreztem, hogy az utolsó hónapot kivéve nem nagyon tudtam koncentrálni a szülésre. 

Az 5 gyerekem is nagyon lekötött fizikai és lelki értelemben plusz ez a nagy munka. 

Ezért nem tudtam kellő figyelmet szentelni a születendő gyermekemre. De azt tudtam, hogy otthon akarok szülni. Ezt ott elég nehéz lett volna megvalósítani, abban távoli Borsodi kis falucskában, ahol éltünk. Ezért nekem kellett Pestre utazni, hogy az akkor még működő születésházban szülhessek. Ekkor jelentkezett egy olyan új érzés, amit addig még nem tapasztaltam. 

A jósló fájások. 

Ez alaposan megzavarja a szülő nőt. Többedik szülésnél jelentkezik. Úgy néz ki, hogy erős fájások jelentkeznek és pár óra múlva abbamarad, és ez heteken át eltartott. Konkrétan már azt sem tudtam, hogy a kiírt időpont a rossz, vagy a gyerekemet hordtam túl, vagy „képtelen” vagyok megszülni. 1 hónapon keresztül tartott ez a huzavona. De úgy érzem bepótoltunk valamit, amit addig elmulasztottam, hogy egymással foglalkozzunk. 

Aztán egy nap, végül is nem volt hiábavaló a fájások jelentkezése, és egy egész napos vajúdás után a fürdőkádban voltam nagyon ellazult állapotban, szinte semmi fájdalmat nem éreztem, amikor az utolsó pillanatban felálltam, és egy tolófájásra megszületett az újabb gyönyörű kisfiam. Aki csodálkozva azonnal körülnézett és teljes nyugalommal öleltem magamhoz. 

A köldökzsinórt itt is később vágták el. Összebújva kialudtuk magunkat.

Fáradtság

2 év múlva újra várandós lettem. Ebben az időben nagyon kimerült voltam. Az egész terhesség alatt az volt, ami szokatlan volt, hogy végig gyengének éreztem magam. Nagyon fáradékony voltam, nem volt annyi energiám, mint az előző terhességeknél. Zsíros húsos ételeket szinte egyáltalán nem tudtam enni, csak a halat kívántam. 

Születés ideje előtt Pestre utaztunk és időben, viszonylag gyorsan született a kislányom szintén otthon. Csak a tolófájásoknál voltak problémák. Akkor találkoztam először olyan jelenséggel, hogy a köldökzsinór kétszer a baba nyakára tekeredett és ez egy kicsit megnehezítette a szülést, végül guggoló pozícióban sikerült kibújnia. Aztán minden rendben zajlott, csak ez egy kis izgalommal járt. Nagyon nagy megkönnyebbülést éltem át utána és nagyon tudtam örülni az újabb kislányomnak. 

Az egész család ott állt körülöttem és csodálkozott mindenki, az új testvér láttán. Ez a légkör nagy erőt adott. Nagyon sok finomságot kaptam és mindenki leste a kívánságaimat. Utána sokáig tudtam pihenni.

Újabb mellgyulladással küszködtem egy hétig. Borogattuk, fejtük, mellbimbóvédőt akkor próbáltam ki először. De szerencsére nem kellett túl sokáig használni. Aztán szépen lassan meggyógyult.

Nagy lendület

3 és fél év múlva már a 8. gyerekemet vártam. Akinél már erőre kaptam. 

Egészen máshogy telt már ez a terhességem. 

Sokat álmodtam, megálmodtam, hogy fiú és a nevét is. Sokat foglalkoztam vele. Rengeteg csülköt és kocsonyát készítettem és ettem a várandóság alatt, az előző terhességemmel ellentétesen történt minden.

Egy újabb költözést követően, egy nagyon hideg januári napon, hideg rekord idejében, egy ünnepi ebédet követően 3 órán belül viharos gyorsasággal és hihetetlen könnyen megszületett egy újabb kisfiú. Nagyon vidám és felszabadult voltam a 9 hónap alatt, és a fiam természete is ilyen lett. Egy ajándéknak éltem meg, hogy ennyire könnyű és gyors volt ez a szülés. Ez a kisfiam azóta is folyton lesi a kívánságainkat és egy nagyon kedves és jó természetű gyerek.

Meglepetés

4 év múlva egy meglepetés baba érkezett még a családba. Aki elszántságban nem ismert határokat és az még ma is így van, hogy kilencediknek megszülessen ebbe a nagy létszámú családba. Itt éreztem először azt, hogy félek. 43 évesen, idősnek éreztem magam, a baba és a saját egészségem is aggasztottak. 

Érzelmileg is labilisabb lettem és sokkal érzékenyebb. 

Mégis elszántan az otthonszülést választottam, mert ott éreztem magam továbbra is biztonságban. 

A jósló fájások ismét megtréfáltak, de aztán időre egy pár órás vajúdás után hajnalban négykézláb szültem meg az utolsó gyermekem

, ahol a kitolási szakaszt nagyon fájdalmasnak éltem meg. 

A méhlepény születése is kicsit fájdalmasabb volt, ezúttal több vért is vesztettem. Valószínűleg a félelem, és a lelki folyamatok nehezítették meg ezt a szülésemet.

Reggel arra ébredt a többi gyermekem, hogy egy újabb kislánnyal bővült a kis csapatunk. És ez a nagy öröm elfelejtetett velem minden félelmet és fájdalmat. Teljesen egészséges és szép kis virgonc baba került közénk.

Itt is mellgyulladást kaptam, amivel viszonylag sokáig küzdöttem, addig egy tejtestvértől kaptunk tejet, szerencsére ekkor már volt kitől tanácsot kérni. Aztán 2 éves koráig még szoptattam a kislányomat.

Mind nagyon különleges és más tapasztalat és a női fejlődésemnek mind fontos állomása. És minden nehézséget és fáradtságot megért.