Szüléstörténet 1.

Fotó: Fejér Boróka

Kedden útnak indultam a nyugis kis verőcei házunkból, hogy Pesten várakozzak, mert ott terveztük az otthonszülést. Attól a kórháztól 5 percre, ahol gyakorlaton voltam. Ott dolgozik a kedvenc szülésznőm, akitől tanulok és akivel nagyon jóban vagyunk.

Szerdán voltunk a bábáknál a második NST vizsgálaton. Minden rendben volt.

Csütörtök este:

Hidegfrontok után, telihold. Extrán érzékeny idő a várandósok számára.

40. hetet ma töltöttem be. 41. hétig lehet az otthonszülést választani, ezért kicsit izgulok.

Már hetek óta nagyon vártam ezt a napot, hátha ma érkezik el a mi időnk. Főleg azért vártam, mert a 36. heti UH-on azt mondta a szonográfus, hogy lehet, hogy előbb fog érkezni a kis Boldizsár.

Ilyet mondani egy első gyerekét váró nőnek, aki már amúgy is nagyon várja az eseményeket, hát nem túl jó dolog.

Este összebújtunk a férjemmel, hogy egy kicsit elősegítsük az oxitocin termelődést és természetes prosztaglandinnal segíthessük az esetleges folyamatok beindulását. Utána fél 7-től szépen el is indultak az 5-8 perces fájások.

Péntek:

Reggel 6-ig tartottak a fájások, utána elmúlt. Úgyhogy végre tudtunk egy kicsit nyugodtan aludni. Miután felébredtünk és megreggeliztünk, annyira teli voltunk energiával és szerelemmel, hogy újra összebújtunk, ezért 12-kor megint beindultak a 3-4-5 perces fájások. 

Anya is megérkezett, már azt hittük elindult a kis Boldizsár.

Kópéval sétáltunk, anya főzött finomakat és egész elviselhetően, de folyton voltak összehúzódások.

Este Marit, a húgomat is felhívtuk, de teljesen elmúltak a fájások. A bátyámék hoztak finom cseh söröket, még azt is megkóstoltam, jól bevacsoráztunk, aztán lefeküdtünk aludni hátha éjszaka beindul újra. Be is indult, de csak pár óráig tartott, úgyhogy vissza tudtunk aludni.

Innentől az Anyukám jegyzeteiből követhetitek az eseményeket:

Minden munkámat lemondva szaladok a pesti lakásba, péntek délután 5 mire megérkezem. Pankának 5 perces fájásai vannak, sétál, beszélget. Ezután sűrűbbé válik, van, hogy 2 perces, egy órán át. Már kezdek örülni, hogy készülhetünk. De ez még csak jóslónak bizonyul, elég szépen megtévesztve minket.

Lecsillapodik 6-7’ re és már le akar menni Panka az Aldiba. Ezen kicsit csodálkozom, de egy szülő nőnél sose lehet tudni. Elindulnak Kópéval, a férjével, de a sarokról visszafordulnak.

Este nagy vacsorát csapunk, megérkezik Mari lányom, és a sógornője, kocsival jöttek Győrből. Mari, mint leendő keresztanya maradna is a szülésre. 

Viccelődünk, Panka arca néha elsötétül, fájások jönnek, de aztán mennek. 11 h-ig filmet nézünk, aztán elalszunk.

Szombat:

Hajnalban 3 órakor a padló recsegésére ébredek, ahogy Panka sóhajtozva járkál. Látom, hogy erősebbek a fájdalmak, meggörnyed, járkál, hozom a megnyugtató muskotályzsálya borogatást. 

Enyhülést adó forró borogatás, én is mindig szerettem ezt, az illatát, a hatását.

½ 5-ig tart ez az intenzív rész, aztán enyhül megint. Jól megtréfál minket Boldi! Újra elalszunk, 

Pankának maradnak a fájások, egyedül küzd, 10’ gyakoriság, de erősek. Próbál szundikálni közben. Nekünk ez könnyebben sikerül. 

Reggel felkelünk, Panka nyűgös, fáradt, talán kicsit csalódott, joghurtot kér, majd lepihen.

Elmegyek energiát adó ételekért. Gondoltam főzök egy jó pulykanyak levest sok zöldséggel, Panka kedvence. És beszerzem a madártejhez és a gyömbéres-uborkás frissítő limonádéhoz való alapanyagokat. 

Dögletes meleg van mindenhol, bent a lakásban is fülledt idő, néha furcsa permetező eső kint, amitől újra párás, nehéz lesz a levegő.

Mari visszamegy Győrbe dolgozni, nem tud maradni, mi várunk, ilyen egy szülés.

Fölteszem a húslevest. Panka boldog, kipihent arccal ül az ágy szélén, kipihente magát, majd dél körül szól, hogy elment a nyákdugó. Ennek örülünk, közeledik a szülés, talán. Persze biztosat még ez sem jelent. A fájások még nem tértek vissza. A bábákkal folyamatos telefonos kapcsolatban állunk, minden információt tudnak.

-        -Mégis történik valami? - kérdezi Panka bekábult fejjel, néha úgy néz ki, mint aki bevett valamit, vicces és szép.

-        -Hát, nem a semmiért szenvedsz édes lányom!

Elmennek sétálni a férjével a Rózsák terére, ugyanis 2 éve éppen ott ismerték meg egymást.

2 óra körül ebédelünk, nagyon ízlik Pankának, a madártej is, amire azt gondoltam, hogy majd szülés után jó lesz, de megelőlegeztük. 

Délutáni pihenés, deréktáji fájások, de semmi több.

Elmegyek sétálni a városba, és meccset nézni Jancsival és Ábellal, hiszen közben folyik a foci VB. Kiülünk egy térre a fiúkkal, fröccsözünk, beszélgetünk, jó egy kicsit nekem is kikapcsolni, és Pankáéknak is jó egyedül lenni. 

Bemegyek egy ortodox templomba, megy a szertartás éppen, gyertyák tömény illata, a szép ének elröpít máshová, érzem, hogy kell az égiek segítsége, mert ez nem egy rövid könnyű szülés lesz. A pap hozzám jön, kérdez. Én megkérem, hogy másnap, vasárnap a misében említse meg a lányomat, és a kis születendő Boldizsárt. Szerb mise lesz, felírja a lányom nevét, újult erővel jövök ki.

Este 10 óra körül újra kezdődik a szokásos. Először erősek és gyakoriak, aztán lelassulnak, éjfélre 7-8’ fájások. Boldi megvárta a júliust, ezt nem gondoltuk volna!

Vasárnap:

00:30  5’ fájások, erősek, tanakodik Panka, hogy szóljon a bábáknak, Boldi eközben sokat mozog.

02:15 erősödő fájások, nem beszélünk, viszem a borogatást, csendben, támaszkodik az ágyra.

02:30 Megjönnek a bábák, szívhang vizsgálat, Boldi tökéletes.

03:30 méhszáj vizsgálat, a hol is tart a folyamat kérdésre a válasz: 3-4 cm, az bizony még nagyon az eleje.  

A bábák ágyba parancsolnak minket, ők is felmásznak a galériára, együtt szuszogunk, próbálunk aludni, később még nagyon szükségünk lesz az energiára. Mi alszunk, Panka szegény forgolódik, nyögdécsel, nem tud már aludni, és látom rajta, hogy a fájások egyre erősebbek. A bábák nem engedik, hogy borogassam, mert mi lesz később! Nekem nehéz ez, hogy nem segíthetek, ő szenved, erőltetem az alvást. Végül is nem tudjuk mikor lesz vége. Én reménykedem abban, hogy dél körül már komolyra fordulnak az események.

06:30. Panka felkel, kimegy pisilni, járkál, pisil, mozog. Vele vagyok, nem tudok már aludni. 5 perces fájások

08:00 a bábák felhozzák a felfújható medencét, nálunk csak zuhanyzó van, és a medencében jobban el lehet lazulni. Felállítják, elkezdjük megtölteni meleg vízzel, csoda jó kis hely lesz.

09:00 Panka elmerül a vízben és egy másik világban, velünk minimális kapcsolatot tart, jönnek a fájások, mi Kópéval fölváltva, locsolgatjuk a hátát, hasát, jól érzi magát.

Megjön apa, hoz valami kaját, aztán elmennek templomba. 

Vasárnap van és csend.

Fotó: Fejér Boróka

Folyt köv…

Első trimeszter

Titokban minden megváltozik.

Az én várandósságomról azt kell tudni, hogy én a bábai gondozást és az otthonszülést választottam. Már a várandósságom előtt kinéztem magamnak egy bábapraxist és, mint szülésznő oda jártam tanulni.

1 hónappal később pedig már kismamaként érkeztem.

Szuper előadások, jó beszélgetések, személyes figyelem, számomra ezt jelenti a bábai gondoskodás.

A bábák szülésznő végzettséggel rendelkeznek. Azon kívül még elég sok kritériumnak kell megfelelniük, hogy otthonszüléseknél jelen lehessenek. A bábák végigkísérik a várandósságot, meghallgatnak, tanácsokkal látnak el, és bizonytalanságok esetén megnyugtatnak. Aztán, mikor elérkezik az idő a vajúdáskor és a szüléskor is ők vannak velünk és ők kísérik végig az eseményeket. Rajtuk kívül természetesen bárki jelen lehet. A gyermekágy ideje alatt is segítenek és bármilyen kérdéssel, bizalommal fordulhatunk hozzájuk.

Az első három hónap a titkolózás ideje. Nagyon izgalmas. Az egész világ megváltozik. Csak nézel körbe, hogy, de érdekes minden, és mindeközben bennem növekszik egy kis élet. Az öröm és a bizonytalanság elég gyakran váltja egymást.

Kicsi Borsószem Boldizsár

Komolyan két csík jelent meg?

Tényleg itt van bennem egy kis növekvő emberke?

Vajon minden rendben vele?

Hova illeszkedhetett be?

Vajon hogy nézhet ki?

Mit tehetek, hogy neki jobb legyen, és, hogy jól fejlődjön?

Mit ne tegyek, nehogy valami baja legyen?

Mi van akkor, ha valami olyat teszek, ami neki nem jó?

Mikor mondhatom el az egész világnak, hogy ilyen nagy csoda történhetett velem?

Nagy öröm, hogy megtaláltam azt a férfit, akivel bármennyi gyermeket szívesen vállalnék, mert tudom, hogy a problémáink közösek és meg tudjuk osztani őket, és egyikünk terhe se nagyobb, mindent közösen viszünk. Ezért ezeket a kérdéseket is mindig próbáltam megosztani vele és legtöbbször nagyon jó dolgokat tudott mondani, néha megnyugtatott, néha megnevettetett.

Az első trimeszterben, csak a családom és a legközelebbi barátaim tudtak a várandósságomról. Közben egyetemre jártam, és a szülőszobai gyakorlatra is.

A végén már kigombolt nadrággal, mert leülni már nem tudtam a kis növekvő pocakomtól.

Nagyon élveztem ezt az időszakot.

A szülőszobán már választanunk kellett, hogy kitől szeretnénk tanulni. És szerencsére én megtaláltam ott azt, akire teljesen fel tudtam nézni, és aki szintén bábai szemlélettel gondoskodik a kismamáiról. Én tőle tanultam és közben rájöttem, hogy ha esetleg mégsem otthon fogok szülni, mert bármi oknál fogva kórházba kerülök, akkor őt szeretném magam mellé, mert nála nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb és kedvesebb embert nem ismerek.

Ezért egyik nap megkértem, hogy egy kicsit jöjjön, akarok tőle kérdezni valamit. Amikor megkérdeztem, hogy ha arra kerül a sor, lenne-e a szülésznőm elérzékenyülve mondta, hogy persze!

Szóval ő volt az egyik kemény mag a várandósságom alatt, a többi, a bábák és az édesanyám. Őket mindig lehetett hívni.

Volt olyan, hogy este 11-kor telefonáltam, és a lehető legnyugodtabb, legtermészetesebb hangon válaszoltak a kérdéseimre. Ez olyan biztonságérzetet adott.

Az egyetlen kötelező nőgyógyászati vizsgálat után, amikor is megállapítják a várandósságot:

- el kellett mennem a védőnőhöz,

- a kórházban teljes vérkép, HBsAg- szűrés, VDRL, vércsoport meghatározás,

- vizeletvizsgálat,

- vérnyomás mérés, Doppler készülékkel szívhang hallgatás.

- fogorvosi vizsgálat, én erre bevallom őszintén nem mentem, mert semmi problémám nem volt

- ezután már csak a 11-13 heti kötelező ultrahang vizsgálat van. Ezt szonográfus is végezheti, ezért én minden genetikai UH vizsgálatra szonográfushoz mentem.

Felfoghatatlanul csodálatos élmény volt hallani a kicsi Borsószem szívverését.

Több nőgyógyászati vizsgálat a várandósság alatt nincs, ha alacsony rizikójú a kismama és nincs semmilyen nagyobb panasza.

Általános első trimeszteri tünetek, amik nálam jelentkeztek:

11. hét

- has puffadás

- a gyümölcsöket, zöldségeket, magokat, gyümölcsleveket nagyon kívántam.

Egyik nap teljesen rám tört, hogy baracklevet kell innom. A héten legalább kétszer kívántam spenótot, sóskát, vagy brokkolit, amikre utólag kiderült a Folsav tartalma miatt volt szüksége a szervezetemnek.

- furcsa érzelmek,

Biztos, hogy készen állok én erre? A megfelelő férfit találtam meg? Én hol tartok az életben?

Minden teljesen meg fog változni és ez egy kicsit ijesztő.

- eddig se voltam túl visszafogott, de most valahogy még erősebben tudtam kiállni magamért és határozott véleményem volt mindenről

- szexuális vágy fokozódás

- furcsa keserű szájíz, ami miatt egy héttel az után, hogy megtudtam, hogy babát várok, egyáltalán nem kívántam a kávét

- émelygés, buszon brutális hányinger

- minden reggel arra kelek, hogy pisilnem kell

- kis bizsergő érzés az alhasamban, ami olyan, mint egy mini menzesz fájdalom

A bábákhoz továbbra is jártam a felkészítő tanfolyamokra, bár itt még nagyon azt éreztem, hogy ráérek és még nagyon lekötött, hogy az iskolát elrendezzem, a vizsgálatok meglegyenek, mi lesz ezután, mikor és hogy fejezem be az egyetemet?

Egy kis füzetben néha leírtam, hogy mit tapasztalok, amit nagyon jó visszaolvasni. Mindenkinek ajánlom, hogy néha jegyzeteljen a várandósság alatt és szülés után nézze meg.

„A gondolataim folyamatosan a testemben történő változások körül forognak.

Miért kérdezi meg bárki, aki tudomást szerez a dologról, hogy mi lesz a neve és, hogy fiút akarok-e vagy lányt?

Még fel sem fogtam, hogy ez tényleg igaz és még mindig van bennem félelem, hogy remélem, egészségesen fejlődik odabent. Az meg, hogy fiú vagy lány, teljesen mindegy lenne, mert mindkettőt ugyanúgy szeretném.

Miért mondják, hogy nem emelhetnek, és nem fürödhetnek a kismamák az első 3 hónapban?

De én szeretek fürdeni és jól is esik. Ráadásul sokkal rosszabb fázni, mint jól megmelegedni egy nagy kád vízben.

Bevásárolni meg muszáj. A régi nők, vagy a sokgyerekes anyukák is cipeltek és még néha azt sem tudták, hogy várandósok.

Valahogy van bennem egy nyugodt, beteljesülés érzés. Máshogy látom a világot, a szaktársakat, a nőket.

Reggelente kipattanok az ágyból, frissebb vagyok, de napközben azért eléggé elfáradok.

Boldi akkora, mint ez a kismanó

Már két hete tudom az eredményt. Sok minden cikázik a fejemben. 

A nadrágomat már ülve nem tudom begombolni. Néha érzek a petefészkemben egy kis bizsergést, a méhem felett néha kicsit húzódik. Ezen kívül az émelygés szinte mindennapos, de nem elviselhetetlen. Az ételek kívánása olyan, mintha tényleg arra lenne szükségem. Sok zöldséget, sok gyümölcsöt eszek, viszont a kenyeret, tésztát nem annyira kívánom. 1 hete minden reggel csak müzlit kívánok, szendvicset nem.

A döntéseim nyugodtabbak, határozottabbak. Nem kérdés, hogy ha melegem van, levegyem-e a pulcsim, ha éhes vagyok eszek, ha menni akarok valahova, megyek.

A várakozás, hogy végre túl legyek ezen a 3 hónapon még mindig kicsit nehéz. Érdekel, hogy jól van-e, és itt marad-e velem ez a kis ajándék baba. Végre el akarom mesélni mindenkinek.

Most már fáradtabb vagyok, nehezen ébredek és mindig arra, hogy pisilnem kell. Talán kicsit fel is vagyok fázva, remélem egy kis tea és tőzegáfonya segít."

"10 hetesen elmentünk a férjem családjához. Előtte elég fárasztó hetem volt. Nagyon jól éreztük magunkat, jó volt egy kis pihenés, itt még nem tudtak a várandósságomról.

Lefekvéskor még egy utolsó pisilés, de valami nincs rendben. 

Egy kis vérzést vettem észre.

Hirtelen elöntött a forróság, utána kirázott a hideg. Nagyon megijedtem és egy kicsit elbizonytalanodtam.

Ez mitől lehet? Minden rendben vele? Vagy ez valami nagyon rosszat jelent?

A férjem próbált megnyugtatni, de nem sokat aludtam aznap éjjel. Kértem a családomat, hogy imádkozzanak értünk. Másnap felhívtam a szülésznőt, a bábákat és azt mondták, hogy ez nem feltétlenül jelent rosszat. Pár nappal később egy nagyon kedves nőgyógyásszal is beszélgettem erről és ő is teljesen megnyugtatott. Ez a pecsételő vérzés másfél hét alatt teljesen megszűnt. ”

Most már tudom, hogy a 8-12 hét között a méhlepény beágyazódásának a jele is lehet az enyhe pecsételő vérzés. És a várandósok 60%-a vérzik a 9 hónap alatt.

De minden esetben fényt kell deríteni a vérzés okára és az sem mindegy, hogy milyen erősségű, milyen színű és állagú, ezért mindig meg kell kérdezni egy szakembert!

A 12. heti ultrahangon szerencsére mindent rendben találtak és ez nagyon jó érzéssel töltött el minket. Ekkor még úgy gondoltuk, hogy nem szeretnénk tudni a baba nemét, ezért még nem árulták el. Nagyon izgalmas volt találgatni, hogy fiú lesz-e, vagy kislány.

Itt kérdezte a szonográfus, hogy szeretnék-e kombinált tesztet, amivel azt vizsgálják, hogy van- e bármilyen genetikai rendellenessége a kisbabámnak. Én ezt nem kértem. Már előtte átbeszéltük a férjemmel ezt a kérdést, mi akkor is szeretnénk és várjuk őt, ha nincs rendben valami.

A második trimeszter hamarosan érkezik.

Szülés 9-féleképpen

Interjú az édesanyámmal

Az első

Orvosi egyetemi tanulmányok miatt a szülés biológiai hátterével tisztában voltam, de ez később kiderült, hogy semmit nem ért. 

Hogy az érzés, amit érzek mi is és hol érzem, az váratlan volt. 

Lelki értelemben viszont nagyon vártam, és tudtam koncentrálni a kisbaba születésére. 

Várva, hogy fiú-e vagy lány. Nagyon sokat álmodtam, elképzeltem, úgy éreztem, hogy jó kapcsolatban vagyok vele. 

Nem olvastam a születésről semmit. Nem kerestem könyveket, magazinokat. A családból nem kaptam igazán pozitív példát, ezért próbáltam csak a saját megérzéseimre hallgatni. Nagy önbizalommal indultam neki az egész folyamatnak. Azt fontosnak tartottam, hogy velem legyen a férjem, ami a 90-es években még újdonságnak számított.

A várakozásaim az első szüléssel kapcsolatban semennyire nem valósultak meg. Az, ahogy én azt elképzeltem, hogy majd törődnek velem, hogy majd elviselhetően fáj és szépen telik az idő és végül kibújik a kisbaba.

Az első igazi fájáskor, amikor rájöttem, hogy se befolyásolni, se kontrollálni nem tudom, mert senki nem segít, hogy hogyan csináljam, akkor rájöttem, hogy ez nagy küzdelem lesz. 

A második nehézség ott kezdődött, amikor a kórházban magamra hagytak éjszaka, egy szobában, egyedül 7 órán keresztül, egy szívhang vizsgálóval. Senki nem magyarázta el, hogy meddig tart, mire várjak, mire számíthatok. A férjemet meg hazaküldték, mondván, hogy ma még nem fogok szülni. A fájdalmak minden képzeletet felülmúltak és ezzel egyedül voltam. 

Reggel 6 kor egy orvostan hallgató csoport érkezett, akik úgy gondolták, hogy megvizsgálnak, hüvelyi úton. Erre vágytam legkevésbé, nem akartam egy csoport idegen embert. 

Itt még mindig nem tudtam, hol tart a folyamat, pedig már 7 órája benne voltam. 

Egyszer csak átvittek a szülőszobába, ott kikötötték a lábamat, onnantól mozdulni se tudtam, a férjem is ott termett hirtelen és csak arra emlékszem, hogy üvöltenek, hogy nyomjak. De én még nem tudtam, hogy kell és rossz irányba nyomtam. Aztán mondták, hogy gátmetszés következik. A fájdalmaimat nem lehet már fokozni, és még mindig mindenki csak üvölt velem. 

Aztán szerencsére a férjem elkezdett suttogni nekem, hogy lélegezzek és nyomjak és arra a hangra tudtam figyelni és ezután már könnyebb volt, ekkor kijött a kisfiam, olyan erővel, ami már nem rajtam múlott, hanem valahonnan felülről kaphattam. Rögtön felmutatták.

Besütött a napfény, egy gyönyörű tavaszi nap volt és a világ legszebb kisfiúját pillantottam meg, és  abban a pillanatban minden bajom elmúlt. És úgy éreztem, hogy megküzdöttem, és tessék itt az eredménye. Nagyon boldog voltam. Sajnos nem tették rám a kisfiamat és nem kaptunk aranyórát, ami közrejátszott, hogy a szoptatás nem ment zökkenőmentesen.

Viszont a gátmetszés túl nagyra sikerült, amit még fél óra iszonyat fájdalmas varrás követett.

Nagyon kimerült voltam, a szülés után, mert se enni, se inni nem adtak nekem a vajúdás alatt. Amit ma már tudok, hogy alaptalanul tesznek meg rengeteg nővel. Kitoltak a folyosóra és ott, mint egy sápadt halott feküdtem a fiam nélkül. Alig vártam, hogy a kezembe vehessem, de még nagyon sokáig nem kaptam meg.

A gátmetszés még hónapokig nagyon fájt és sajgott, ülni is nehezen tudtam. Ennek ellenére nagyon örültem az első fiam születésének és minden pillanatot élveztem, amit vele töltöttem.

A császármetszés

A második babát nem feltétlenül ilyen hamar terveztük, a 4 hónapos kisfiamat még szoptattam és akkor tudtam meg, hogy új babát várok.

Még alig hevertem ki az első szülés élményt, de nagyon tudtam örülni annak, hogy ilyen hamar lesz egy kistestvér. Mindig is nagycsaládot terveztünk, úgyhogy nem ijedtem meg az új kihívástól. Fiatal voltam, teli voltam még energiával, úgyhogy fel sem tűnt, hogy ez „teher” is lehet.

Viszont nagyon szerettem volna máshogy szülni, mint az elsőt. De sajnos egy vesemedence gyulladás szövődményeként, koraszülés lett belőle, úgyhogy ez sem úgy sikerült, ahogy szerettem volna. Koraszülés, császármetszéssel. 

Ez is nagy küzdelem volt, mert a koraszülött kisbabámat egy másik kórházba vitték és inkubátorba zárták és egy hónap kórházi kényszer következett. Ahol azért is küzdenem kellett, hogy a teljesen egészséges és életképes bár kis súllyal született kisfiamat megszoptassam, az éjszaka leple alatt, a kórházi protokoll ellenére. A kórház után nagyon gyorsan próbálta behozni a „lemaradását” a bátyját látva és ez nagyon hamar sikerült is neki.

A kéjgáz hatása

Továbbra is az volt a vágyam, hogy természetes úton szép, normális szülésem legyen. Az orvosi figyelmeztetések ellenére, másfél év múlva újra babát vártam. És ekkor hallottam a rádióban Geréb Ági nevéről és a „háborítatlan szülésről”. Elkezdtem a témában könyveket és cikkeket olvasni. És onnantól ezt tartottam a vezérfonalamnak, hogy minden nőt ez illet meg.

Ennek ellenére egy vidéki kórház protokollja szerint tudtam világra hozni az első kislányomat. És az elszántságommal tudtam elérni azt, hogy ne császármetszéssel, hanem természetes úton szüljek.

Nagyon-nagyon vártam a szülést, mert éreztem, hogy lányom lesz. Költözés után 2 héttel mentünk be együtt a férjemmel. 

Szépen indult. Lassan jöttek a fájások, kértem, hogy ne gyorsítsák. Viszont az utolsó pillanatban kéjgázt adtak a fájdalom csillapítására, amitől elfelejtettem, hogy mi a dolgom a szülőágyon és miért vagyok itt. Ezért a férjem megkérte a doktort, hogy ne adjon többet. És utána nagyon gyorsan, két nyomásra kibújt a kislányom, amitől teljesen elképedtem, hogy milyen gyorsan és energikusan született meg a kisbabám, aki azóta ugyanilyen pörgős és határozott személyiség. Aztán megláttam a világ legszebb kislányát. Úgy éreztem, hogy ez egy szép szülés volt.

Ekkor kezdődtek az első szoptatási nehézségeim, amire szintén nem készített föl senki. Hogy milyen nehézségekkel jár a túl erős tejbelövellés. És, hogy vannak olyan babák, akiknek csak egy kis segítségre van szükségük, a helyes szoptatáshoz. Sajnos, akkor még nem hallottam szoptatási tanácsadóról. Pár nap múlva 40 fokos lázzal mentem vissza a kórházba, hogy nem tudok szoptatni, mert begyulladt a mellem. Egy éjszakás nővér mutatta meg, hogy hogyan kell fejni. Utána tudtam, hogy ez is milyen fontos dolog, ha szükség van rá.

Egy kis újdonság

Másfél év múlva vártam egy újabb kisbabát. Ekkor már nagyon szerettem volna, ha háborítatlan szülésben lenne részem és ezt Pestre költözésünk elősegítette. Megkerestem a Szent Imre kórházat, ahol lehetőség volt, az akkori orvosok vezetésével a zavartalan szülésre. 

Szülő sámli, bordásfal, medence áll a rendelkezésemre. 

És végre megvalósult az álmom, hogy függőleges helyzetben szüljek. 

Ami meglepett az a beöntés és a burokrepesztés volt, ami borzalmasan fájt. De utána az egyik legszebb szülésem volt, mert ebben az alternatív szülőszobában, magunkra hagytak a férjemmel és mi sétálva, ketten, legszebb perceinket töltöttük. 

Imádkoztunk és vártuk a baba születését. 

Utolsó pillanatban szóltunk a szülésznőnek, hogy tolófájást érzek, behozta a szülő sámlit, hogy próbáljam ki, mert még úgysem használta senki. Ráültem és a gravitáció segítségével egy gyors nyomásra megszületett a második kislányom, aki szintén a világ legcukibb kisbabája volt. Hárman egymás mellett feküdhettünk a franciaágyon, ez nagyon meghitt pillanat volt. 

Végre megkaptuk az aranyórát.

Örültem, hogy hagyta a kórházi személyzet, hogy egy családdá váljunk.

Az első otthonszülés

Másfél év múlva újra vártam egy kisbabát. Ez egy nagyon könnyű „terhesség” volt. Nem voltak fájások, könnyebben viseltem mindent, és ekkor elhatároztam, hogy otthon fogok szülni. Felkerestem Geréb Ágit és csapatát, és nagyon boldogan készültem az otthon szülésre. Azt tudtam, hogy azt nem szeretném, hogy a kicsi gyerekek otthon legyenek, arról gondoskodtam, hogy őket a nagyszülők elvigyék. 

Aznap, amikor elindultak reggel a fájások, akkor már tudtam, hogy ebből ma szülés lesz. Pontosan időben. 

Este jött a bábaasszony és Geréb Ági és nagyon kedvesen elmondták, mi várható. Helyet kerestünk, hogy hol fogunk elférni. Berendeztük a szobát. Mindenki várta a babát.

A férjem hátulról támasztott és guggolva szültem meg egy újabb kisfiút, akinek emlékezetesen széles mellkasa volt. Nemhiába, azóta kenu magyar bajnok. Az szokatlan volt, hogy minden úgy történt, ahogy én szerettem volna. 

Borogatás, finom illóolajokkal masszírozás, egy kényeztetésként éltem meg. Mindenki velem foglalkozott. A szülés maga nehéz volt, de egész más élmény volt, és nagyon szép. Egész napon keresztül vajúdtam, de ez mégis annyira természetes élmény volt és szép, hogy nem viselt meg annyira. Az volt még különleges, hogy a baba születése után nem vágták el egyből a köldökzsinórt és úgy fektették rám. Utána a saját frissen vetett ágyamba aludhattam és elhalmozott a család finom ételekkel, italokkal. Nagyon nyugodt, jó alvó kisbaba volt.

A várakozás

Másfél év múlva újabb menetrend szerinti baba érkezett. Mivel olyan munkánk volt, ami nagyon lekötött, azt éreztem, hogy az utolsó hónapot kivéve nem nagyon tudtam koncentrálni a szülésre. 

Az 5 gyerekem is nagyon lekötött fizikai és lelki értelemben plusz ez a nagy munka. 

Ezért nem tudtam kellő figyelmet szentelni a születendő gyermekemre. De azt tudtam, hogy otthon akarok szülni. Ezt ott elég nehéz lett volna megvalósítani, abban távoli Borsodi kis falucskában, ahol éltünk. Ezért nekem kellett Pestre utazni, hogy az akkor még működő születésházban szülhessek. Ekkor jelentkezett egy olyan új érzés, amit addig még nem tapasztaltam. 

A jósló fájások. 

Ez alaposan megzavarja a szülő nőt. Többedik szülésnél jelentkezik. Úgy néz ki, hogy erős fájások jelentkeznek és pár óra múlva abbamarad, és ez heteken át eltartott. Konkrétan már azt sem tudtam, hogy a kiírt időpont a rossz, vagy a gyerekemet hordtam túl, vagy „képtelen” vagyok megszülni. 1 hónapon keresztül tartott ez a huzavona. De úgy érzem bepótoltunk valamit, amit addig elmulasztottam, hogy egymással foglalkozzunk. 

Aztán egy nap, végül is nem volt hiábavaló a fájások jelentkezése, és egy egész napos vajúdás után a fürdőkádban voltam nagyon ellazult állapotban, szinte semmi fájdalmat nem éreztem, amikor az utolsó pillanatban felálltam, és egy tolófájásra megszületett az újabb gyönyörű kisfiam. Aki csodálkozva azonnal körülnézett és teljes nyugalommal öleltem magamhoz. 

A köldökzsinórt itt is később vágták el. Összebújva kialudtuk magunkat.

Fáradtság

2 év múlva újra várandós lettem. Ebben az időben nagyon kimerült voltam. Az egész terhesség alatt az volt, ami szokatlan volt, hogy végig gyengének éreztem magam. Nagyon fáradékony voltam, nem volt annyi energiám, mint az előző terhességeknél. Zsíros húsos ételeket szinte egyáltalán nem tudtam enni, csak a halat kívántam. 

Születés ideje előtt Pestre utaztunk és időben, viszonylag gyorsan született a kislányom szintén otthon. Csak a tolófájásoknál voltak problémák. Akkor találkoztam először olyan jelenséggel, hogy a köldökzsinór kétszer a baba nyakára tekeredett és ez egy kicsit megnehezítette a szülést, végül guggoló pozícióban sikerült kibújnia. Aztán minden rendben zajlott, csak ez egy kis izgalommal járt. Nagyon nagy megkönnyebbülést éltem át utána és nagyon tudtam örülni az újabb kislányomnak. 

Az egész család ott állt körülöttem és csodálkozott mindenki, az új testvér láttán. Ez a légkör nagy erőt adott. Nagyon sok finomságot kaptam és mindenki leste a kívánságaimat. Utána sokáig tudtam pihenni.

Újabb mellgyulladással küszködtem egy hétig. Borogattuk, fejtük, mellbimbóvédőt akkor próbáltam ki először. De szerencsére nem kellett túl sokáig használni. Aztán szépen lassan meggyógyult.

Nagy lendület

3 és fél év múlva már a 8. gyerekemet vártam. Akinél már erőre kaptam. 

Egészen máshogy telt már ez a terhességem. 

Sokat álmodtam, megálmodtam, hogy fiú és a nevét is. Sokat foglalkoztam vele. Rengeteg csülköt és kocsonyát készítettem és ettem a várandóság alatt, az előző terhességemmel ellentétesen történt minden.

Egy újabb költözést követően, egy nagyon hideg januári napon, hideg rekord idejében, egy ünnepi ebédet követően 3 órán belül viharos gyorsasággal és hihetetlen könnyen megszületett egy újabb kisfiú. Nagyon vidám és felszabadult voltam a 9 hónap alatt, és a fiam természete is ilyen lett. Egy ajándéknak éltem meg, hogy ennyire könnyű és gyors volt ez a szülés. Ez a kisfiam azóta is folyton lesi a kívánságainkat és egy nagyon kedves és jó természetű gyerek.

Meglepetés

4 év múlva egy meglepetés baba érkezett még a családba. Aki elszántságban nem ismert határokat és az még ma is így van, hogy kilencediknek megszülessen ebbe a nagy létszámú családba. Itt éreztem először azt, hogy félek. 43 évesen, idősnek éreztem magam, a baba és a saját egészségem is aggasztottak. 

Érzelmileg is labilisabb lettem és sokkal érzékenyebb. 

Mégis elszántan az otthonszülést választottam, mert ott éreztem magam továbbra is biztonságban. 

A jósló fájások ismét megtréfáltak, de aztán időre egy pár órás vajúdás után hajnalban négykézláb szültem meg az utolsó gyermekem

, ahol a kitolási szakaszt nagyon fájdalmasnak éltem meg. 

A méhlepény születése is kicsit fájdalmasabb volt, ezúttal több vért is vesztettem. Valószínűleg a félelem, és a lelki folyamatok nehezítették meg ezt a szülésemet.

Reggel arra ébredt a többi gyermekem, hogy egy újabb kislánnyal bővült a kis csapatunk. És ez a nagy öröm elfelejtetett velem minden félelmet és fájdalmat. Teljesen egészséges és szép kis virgonc baba került közénk.

Itt is mellgyulladást kaptam, amivel viszonylag sokáig küzdöttem, addig egy tejtestvértől kaptunk tejet, szerencsére ekkor már volt kitől tanácsot kérni. Aztán 2 éves koráig még szoptattam a kislányomat.

Mind nagyon különleges és más tapasztalat és a női fejlődésemnek mind fontos állomása. És minden nehézséget és fáradtságot megért.

Vajúdási, szülési pozíciók

Mozogj szabadon!!

Nagyon fontosnak tartom, hogy az anyának a szülés minden szakaszában lehetősége legyen a szabad mozgásra!

Ez azt jelenti, hogy az anya maga dönthesse el, mi tesz jót neki. A vajúdó testhelyzete ugyanis jelentősen megkönnyítheti a baba útját a szülőcsatornában.

Az anya ösztönösen megtalálja a baba számára legjobb testhelyzetet. 

Régóta nem titok, hogy a gravitáció erejét már évszázadok óta természetes módon és ösztönösen használják a vajúdók, míg a fekvő pozíció inkább akadályozhatja a szülés menetét. A testtartás megváltoztatása mindenképpen jobb, hiszen lényegesen egyszerűbb, és fájdalommentesebb, mint bármilyen manuális beavatkozás vagy a méhszájon történő manipuláció.

Természetesen előfordul, hogy nekünk, szülésznőknek egy kicsit bátorítanunk kell a vajúdót, hogy nyugodtan jöjjön ki az ágyból, feküdjön be ismét a kádba, sétáljon egy kicsit, vagy még jobb, ha négykézlábra ereszkedik. Megfelelő empátiára van tehát szükség, hogy változtatásra biztassuk és közben ne zavarjuk meg a szülés munkájában.

A mozgásszabadság azt jelenti, hogy a vajúdó biztonságban, gond nélkül használhatja az eszközöket, nem kell azzal foglalkoznia, hogy az ágy túl keskeny, vagy túl rövid, vagy egyéb tárgyi hiányosságokat kelljen kiküszöbölnie. 

Minden zavaró tényezőt ki kell iktatni, hogy a vajúdó tényleg elengedhesse a történéseket, képes legyen a legbenső dolgokat kiengedni magából, és teljesen átadhassa magát az intim történéseknek. Mindez azt jelenti, hogy nekünk jelenlévőknek akár valóban kényelmetlenné válhat a helyzet. De hát nem a szülésznő, az orvos, vagy az apa szüli a gyermeket, hanem az anya, méghozzá lehetőleg úgy, hogy a babának is a legjobb legyen.

A függőleges testhelyzet a vajúdás és a szülés alatt is nagyon sokat tud segíteni a babának, hogy világra jöjjön. A gravitáció könnyíti a vajúdást, felgyorsítja a szülést és még számos élettani előnnyel jár. A vajúdás rövidebb és a kitolás könnyebb lehet.

Ha maga a vajúdó választja meg a számára legkedvezőbb testhelyzetet a fájások alatt:

- csökken az igény a gyógyszeres fájdalomcsillapításra,

- a szülés támogatására adott intravénás oxytocin alkalmazása is csökken,

- a vajúdás során kevesebb beavatkozás történik és végül, 

- az újszülött Apgar- értéke is magasabb lesz.

Vajúdási pozíciók:

Szülésznőként több olyan pozíciót ajánlhatunk, ami segíti az anyukát a fájások leküzdésében.

Álló helyzet, szabad sétálás, a fájások alatt pedig a partner is segítséget tud nyújtani, az anyuka rá tud támaszkodni a párjára így nem csak lelki, de fizikai hátteret is kap. Egyébként a fal, asztal és egyéb berendezési tárgyak is megfelelnek, ha épp az kényelmes.

Székben ülve, előre tekintve, vagy fordított helyzetben, párnával megtámasztva. Ilyenkor a térd legyen lentebb, mint a csípő, hogy a medence nyitva maradjon.

Egy babzsák, ék vagy egy párna is nagy segítséget tud nyújtani, hogy megtaláljuk a megfelelő pozíciót.

Szülőlabda használata a medence rugózásával tud segíteni a magzatnak a forgásban. A vajúdó labda előnye minden más ülőalkalmatossággal szemben, hogy rugalmas, ezért ezen lehet a legtöbbféleképpen ülve ringatózni. Az anya mozgathatja csípőjét körkörösen, vagy nyolcas alakban. A csípő ringatása mindig segíti a babát a szülőcsatornában való optimális helyezkedésben. Ha a baba feje még túl magasan van a medencében, segíthet neki lejjebb ereszkedni, ha az anya fel-le hintázik, rugózik a labdán.

Bal oldalon való fekvés. Ez egy nagyon jó pihenő pozíció.

Az aktív vajúdás ideje alatt leggyakrabban bevált testhelyzetek függőlegesek, vagy kissé előredőlőek, de teljesen ellazulva pihenni is lehet a kontrakciók között. Ezt akár a két testhelyzet váltogatásával is el lehet érni. (kapaszkodva állásból leülés, séta közben leguggolás, négykézlábból oldalfekvés)

Minél inkább ellazul az anya a vajúdás közben, annál kevésbé fájdalmasak az összehúzódások 

Sokat segíthet, ha sikerül a kontrakció feszültségét a test többi részéről leválasztani, és a méhizmokon kívül mindenhol máshol lazának maradni.

Az anya általában már nem tud, de legalábbis nagyon nem szeret kontrakció közben testhelyzetet váltani, ezért erre lehetőleg ne is próbáljuk meg rávenni.

Ahhoz, hogy a vajúdás ne váljon statikussá, időnként érdemes testhelyzetet váltani. Az anyának szüksége van arra, hogy időnként megmozgassa tagjait, élénkítse keringését.

Szülési pozíciók:

A szülés kitolási szakában a megfelelő elhelyezkedés lehetővé teszi a medencekimenet átmérőjének 20-30%-kal való maximalizálását, és előnyösen befolyásolja a medence megnyúlását.

Nagyon fontos, hogy az anya ne csak a vajúdás, hanem a szülés alatt is szabadon választhassa meg a testhelyzetét. 

Ez ugyanis, mind a szülés mechanikájára, mind a gát épségének megőrzésére döntő hatással lehet. Az anya általában ösztönösen olyan pozíciót választ, amely leginkább segíti a baba haladását, és amelyben a legkevésbé feszülnek a gáttájék szövetei.

Az ideális kitolási testhelyzetek függőlegesek és előredőlőek.

 A gravitáció így kifelé segíti a babát, és a csontok ekkor állnak a legkevésbé az útjában. A farokcsont hátrafelé szabadon elmozdulhat. Az előredőlő testhelyzetek 30%-kal képesek megnövelni a medence elülső- hátsó (anterior- posterior) átmérőjét.

A jó kitolási testhelyzet ezenkívül még azt is lehetővé teszi, hogy a combok szélesre táguljanak, nyitva tartva a medencét.

A hagyományos félig fekvő helyzet nem a legelőnyösebb!!

Még ha párnákkal jól meg is van támasztva, a szülőnő hajlamos lefelé csúszni az ágyon, ami a vena cava kompressziójához vezet - a baba szívhangjára negatív hatással van. 

A gát kedvezőtlenül oldal irányba nyúlik, amikor az alsó végtagok hajlított helyzetbe kerülnek, a térdek pedig szétnyílnak, ezáltal jelentősen csökken a medencekimenet átmérője. 

Emiatt ez a pozíció a jelenlegi szülésznői gyakorlatban nem ajánlott! 

Ha mindenképpen muszáj hanyatt feküdni, akkor helyezzünk a jobb csípő alá egy kispárnát, ez kissé kibillenti a méhet közvetlenül a vérellátásért felelős legnagyobb erek fölötti helyzetből.

Bal oldalon fekvő testhelyzet az ágyon, vagy a padlón, egy matracon különösen fájások között, vagy akkor hasznos, ha az állva vajúdó nő egy kis pihenést igényel.

Térdelés a padlón, vagy az ágyon. Ha kell a körülöttünk lévő emberek tudnak segíteni a pozíció kivitelezésében, és kényelmessé tudják tenni azt.

Guggoló helyzet, ebben az apuka is nagyon jól tud segíteni, ha hátulról segít megtartani ezt a testhelyzetet párja számára. Ezt a testhelyzetet úgy is felveheti az anyuka, ha közben kapaszkodik egy székbe, bútorba vagy két párhuzamos rúdba. Vagy két oldalról két ember segít megtartani a pozíciót, és fájás szünetben vissza lehet dőlni pihenni. A guggoló helyzet megnyitja a medencekimenetet, míg a vízszintes fekvő helyzet a keresztcsontot rögzíti.

Négykézláb a gát inkább hosszában nyúlik meg, a szülőcsatorna folytatásaként, biztosítva a magzati koponya flexióját. A farokcsont szabadon emelkedhet a baba útjából, és a medence kimeneti részének elülső- hátsó átmérője így a lehető legnagyobb. Vállelakadás kezelésére is ezt a pozíciót alkalmazzák. Ez a testhelyzet segíti a baba hátának és nyakszirtjének az anya hasi oldala felé fordulását, valamint csökkenti a gerinc tövére nehezedő nyomást, így a hátfájást is. 

Nem mellesleg a gáthoz is nagyon kíméletes. 

Ha az anyának aranyere van, az ebben a testhelyzetben kevésbé feszül.

Szülőszék, vagy zsámoly is segítség lehet a medence tehermentesítésében, de sajnos a vérzések előfordulását növeli.

Álló, vagy ülő helyzetben a fizika és a gravitáció törvényeinek megfelelően növekedhet az intravaginális nyomás. Az ülő pozíció 30%-kal hatékonyabb az oldal- vagy hanyatt fekvő helyzetnél.

Az álló testhelyzetek előnye, hogy növelik a kontrakciók hatékonyságát esetleg a kitolási inger erősségét is, csökkentik a hátfájást, és segíthetnek a forgási rendellenességek korrigálásában is. 

A pozíció nehézsége, hogy az anyának saját erejéből meg kell állnia a lábán, ami kihívást jelenthet, ha már nagyon fáradt.

Gátolja a nő mozgását: 

- Analgesia alkalmazása -EDA , 

- a magzati szívhangok elektronikus monitorizálása CTG, 

- és az infúzió  

A megfontolt döntés érdekében mindezekre hívjuk fel a szülőnő figyelmét.

Bár a kitolási szakban az anya általában ritkábban szeretne radikális változásokat a testhelyzetében, mint a vajúdás alatt, de egy adott pozíción belül ösztönös mozgásokat végezhet, mint például: ringatja a csípőjét, aszimmetrikusan elmozdítja az egyik lábát, vagy egyre szélesebbre tárja a combjait. Ezek a mozdulatok a baba forgását és haladását segítik a szülőcsatornában. 

Emiatt a mozgásszabadságot kevéssé korlátozó testhelyzetek a legelőnyösebbek. 

Különösen fontos, hogy a gerinc alsó szakasza és a lábak szabadon mozoghassanak.

Ezeknek a pozícióknak a megismerését és támogatását minden szülés körüli segítőnek nagyon ajánlom, hogy minél jobb és szebb szülésélményt élhessenek át a leendő szülők.

Felhasznált irodalom:

·       Szülésznők és védőnők kézikönyve -Janet Medforth, Susan Battersby, Maggie Evans, Bevely Marsh, Angela Walker

KADIXPress Kft. 2017, Budapest

·       Vajúdás támogatás mindenkinek – Noll Andrea Nandu

Jaffa Kiadó, 2017

·       A bába válaszol - Ingeborg Stadelmann

Katalizátor Könyvkiadó, Budapest 2007

Bemutatkozás

Az édes kicsi Boldizsár elaludt, úgyhogy úgy gondoltam belekezdek a blogolásba. 

 Kosztolányi Anna Róza vagyok,

24 éves, 1 éve boldog házas, egy nagyon cuki kisfiú anyukája.
8 testvérem van és két szerető szülőm. 
Végzett gyógymasszőr, és jelenleg szülésznő hallgató vagyok. 

Egy nagyon meghatározó élmény történt velem 8 éves koromban. Ott lehettem édesanyám 7. szülésénél, és segíthettem neki. Csodálatos élmény volt. Az illatok, a fények, a zene, a halk suttogás és a meghitt hangulat mai napig egy nagyon élénk emlékként maradt meg. 
Ez onnantól kezdve magával ragadott. Nem is volt kérdés, hogy a 8. és a 9. testvérem születésénél is jelen legyek. Az egyik leggyönyörűbb dolog a világon a szülés. 

Amikor elkezdtem szülésznőnek tanulni, minden erőmmel azon voltam, hogy minél több tudást halmozzak fel. Az egyetemi órákon kívül előadásokra jártam, könyveket olvastam és mindig kérdezősködtem, olyan emberektől, akikre felnézek. 
Aztán az egyetem 3. évének az elején, októberben kiderült, hogy babát várok. 
Hihetetlen volt.
A környezetemben sokan tudták, hogy én úgy szeretnék diplomát szerezni, hogy már legalább egyszer megtapasztaltam saját bőrömön a születés csodáját. 
Elmondhatatlan érzés. De komolyan. 
Kívülről lehet nézni és elképzelni, hogy milyen, de nem olyan. 
Ez egy olyan fizikai- lelki- szellemi összjátékon alapuló természeti csoda, aminél nem elég csak a fizikai, csak a lelki vagy csak a szellemi részét figyelni. 
Anyává válni nem könnyű dolog. 
Ezért van az, hogy minden nőnek más a várandóssága, a terhessége, a szülése és a gyermekágya is. 
Soha nem szabad összehasonlítanunk magunkat másokkal. 
Én én vagyok és senki más nem tud helyettem én lenni.
Ez a szülésnél nagyon így van.
Jobb esetben ott vannak körülöttünk a segítőink, akik mindent megtesznek, hogy könnyítsenek a dolgon és ez nagyon fontos.
A segítő kiválasztása a szüléshez a legfontosabb feladat. 
Érezd magad biztonságban mellette. Értse, hogy mit szeretnél, kis jelekből is érzékelje, hogy mennyire legyen jelen. 
Mindenki találja meg a számára legmegfelelőbb embert. 
Igen, talán ezzel szeretném kezdeni a blog írást. 
Mert ez az, amit a szülés után leginkább éreztem, 
bárhol,
bármikor,
bár hányszor lehet csodálatos szülés élményed, ha olyan emberek vesznek körül, akiket szeretsz, akikben bízol és akik tudják, hogy neked mi a jó, akkor is, ha te nem mondasz semmit. 

Remélem szívesen olvassátok, majd az írásaimat.