Mindenkit más tesz boldoggá és ez így van jól.

Nem tudok egyszerűen megfelelni. Kinek szeretnék egyáltalán megfelelni?

Magamnak? A férjemnek? A környezetemnek, vagy a szüleimnek?

Nem tudom, de valahogy örökké hajt a megfelelési kényszer. Ha rend és tisztaság van, főztem finomakat netalántán még desszertre is volt időm, akkor a gyerekekkel nem foglalkozok eleget, ha esetleg a gyerekeket is bevontam és együtt főztünk, ami egyébként szuper, akkor a ház néz ki katasztrofálisan. Na, szóval, ha minden megvan, rend, ebéd, bevásárlás, a gyerekekkel játszottam egy jót, és a nap végén még a férjemre is volt időm. Ami nem olyan időt jelent, ami az egymás mellett élést jelenti, hanem tényleg valós figyelemmel fordulok felé és meghallgatom, beszélgetünk és megértjük egymást, akkor nagy valószínűséggel valami kimaradt, a képből.

Hát úgy néz ki, hogy ebből a napból Én maradtam ki.

Az, hogy magammal foglalkozzak.

Természetesen nincsenek nagy elvárásaim, egy kis torna, hogy bírjam a két elég nagyra nőtt kisfiam ide oda emelgetését. Egy kis olvasás, vagy egy szakmai dolog meghallgatása, elolvasása, esetleg egy kismamával való beszélgetés. Ezek mind feltöltenek. A legjobban a férjemmel való randizás tölt fel. 

Arra a véleményre jutottam, hogy a fürdés, délutáni 20 perces pihenő vagy a bevásárlás egyáltalán nem tartozik a magammal való törődésbe, mert ezek csupán az alapszükségletek kielégítései. Szóval, ha esetleg van időm egy kicsit olyan dolgokra, amik feltöltenek, akkor biztos, hogy valami más rovására megy. Akkor vagy nincs rend, vagy ebédet rendeltem, vagy valami.

Lehet, hogy én vagyok a béna és nem tudok úgy működni, mint nagyanyáink, akik örökké ébren voltak és mindenkit mindig kiszolgáltak, mindig rend volt és a kert is makulátlanul volt művelve. Vagy egy teljesen más életfeladatot kaptam a jó Istentől.

Én boldog vagyok, ha a gyerekeimmel vagyok, ha a férjemmel foglalkozok, ha főzök, vagy ha szakmailag fejlődök. Mindenkinek más okoz boldogságot.
Kiskoromban folyton mérges voltam anyára, hogy miért nem bír rendet tartani. És mindig én takarítottam én próbáltam rendezni a dolgokat. Azt gondoltam, hogy na, majd az én háztartásomban patyolat tiszta lesz minden és mindennek meg lesz a helye.
Dolgoztam másoknál is takarítónőként, ami akkor tökéletesen megfelelt és nagyon szerettem csinálni, mert akkor csak az volt a dolgom.
Most viszont, teljesen más helyre került a takarítás, úgy érzem, hogy igazából azt örökké lehetne csinálni és soha nem lenne rend, mert mindig kezdődik előröl, és ha őszinte vagyok magamhoz azt kell, hogy mondja, hogy nem tesz boldoggá a takarítás, de maga a rend igen. Szóval egy olyan egyensúlyt kell találnom, amivel elégedett lehetek, akkor is, ha nincs minden a helyén.

Szülés alatti támogató környezet vs. EDA

Szépen csendben hallgatom végig a rengeteg traumatikus szülésélményt.

Miközben mélyen belül tudom, hogy a szülés szép és csodálatos, sajnos az emberek nagy részének teljesen más elképzelése és élménye van. Mert sokan azt hiszik, hogy nincs döntési lehetőségük, sokan azt gondolják, hogy amit egy orvos felkínál lehetőségként, az egy parancs és nem egy javaslat, amit át lehet beszélni, hogy előnyök hátrányok mérlegelése után dönteni tudjon a szülni készülő pár. 

„De végül is mindenki jól van” hangzik el a legtöbb szülés után. És ez így igaz, mindenki nagyon örül, hogy az anya is és a baba is egészséges. 

De, ha el lehet kerülni, valamit, amit nem szeretnénk, vagy valamit, aminek hosszú távú következményei vannak, akkor jobb előre felkészülni.

A lehető legfantasztikusabb dolgot kaptam anyukámtól, azzal, hogy én életemben először egy otthonszülés részese lehettem. Ez egy olyan mély biztonságérzetet adott nekem, hogy mindig is azt gondoltam, hogy a szülés a világ legtermészetesebb és legszebb dolga. 

Amikor elkezdtem az egyetemi gyakorlatot letölteni, nagyon sokszor mentem haza teljesen lesokkolt állapotban. Még nekem is nehezemre esett feldolgozni sokszor, amit láttam, nem hogy annak az anyukának, akinek ez az élete egyik legmeghatározóbb élménye. 

Ha azt gondolnám, hogy úgy kell szülni, ahogy a kórházakban Vezetik le a szülések 90%-át, akkor valószínűleg sosem szültem volna. Vagy én is azt gondolnám, hogy az a normális, ha semmi nem normális vagy természetes úton történik egy szülés alatt. Ha csak azokból a történetekből építeném fel, hogy a szülés milyen, amit a környezetemben élő nők meséltek, hát elég nagy bajban lennék. Sajnos olyan sok tévhit kering és olyan sok hülyeséget hallani, hogy legtöbbször azon gondolkozom, hogy szegény nők, akik ezt mind elhiszik, velük mi lesz? 

Egy átlagos egyedül hagyott szülő nő története.

Belépek a szülőszobába és hallom, hogy egy nő vajúdik. Nagyon örülök, hogy, jaj de jó végre látok egy szép szülést és most már tapasztaltan segíthetek egy vajúdó kismamának. Gyorsan átöltözök és sietek, hogy nehogy lekéssem.

A többiektől kérdezek egy párat, kiderül, hogy első szülő, tegnap este érkezett, és hajnali 3-kor kapott epidurális érzéstelenítést.

Minden fájásnál jajgat. Odamegyek, megfogom a kezét, bemutatkozom, és azt mondom neki, hogy ne féljen, itt leszek vele.

Az anyuka teljesen ki van merülve. Kéri, hogy valahogy segítsek. Minden fájásnál fogom a kezét és együtt vesszük a levegőt. Próbálom bíztatni, és pár megerősítő szóval újra erőt lehelni belé.

Tegnap óta nem evett, nem ivott semmit. Rettenetesen ki van merülve és az EDA miatt nem is kelhet ki az ágyból és nem sétálhat. Egy oldalon fekszik szegény, se nem pisilt, se nem kakilt már 1 napja, a férje kiment, amikor az EDÁ-t szúrták és utána nem is jött vissza. Lelki segítséget nem kapott. Minden fájásnál oldalt fekve összehúzza magát magzat pózba és teljes erejéből ordít. Miért nem kísérte őt végig valaki, miért nem segített neki senki, miért nem mondták el neki, hogy mi mivel jár?

Miért van az, hogy a kórházi szülések nagy része totálisan szembe megy az Egészségügyi világszervezet ajánlásával?

Nem ehetett, nem ihatott és nem mozoghatott. Mégis mitől várták, hogy marad energiája 15 óra vajúdás után? Mitől várták, hogy be fog illeszkedni a baba feje, ha egyetlen pozícióban mozdulatlanul, befeszült izomzattal és kiszolgáltatottan fekszik?

Ezt a kényelmetlen pozíciót még egy szívhangfigyelő és egy infúzió teszi még kényelmetlenebbé.

Az anyuka teljesen kétségbe van esve, próbálok neki segíteni, de már a sok beavatkozás és az eltelt 15 óra miatt, amit egyedül töltött, nem igazán tudom, mit tehetnék.

Vajon az EDA felajánlása, hogy zajlik? Elmondják azt a rengeteg mellékhatást és szövődményt is, amit okozhat? Vagy csak annyit, hogy van egy fájdalomcsillapító módszer, amitől nem fog szenvedni, kéri? Hát x óra vajúdás után, ha egy ilyet felajánlanak egy kimerült nőnek elég valószínű, hogy ha nem is tudja, hogy mi az, belemegy.

1 órája vagyok ott mellette, bejön a főorvos és a fiatal rezidens, ezen kívül én vagyok ott és egy másik szülésznő. 5-en vagyunk a szobában, és egyedül én éltem át szülést.

Az orvos vizsgál, ez nagyon fáj az anyukának, 4 ujjnyi és a fej még nincs rendesen beilleszkedve. Megvár 4 fájást, a keze végig az anyukában van. És a fájások alatt megjegyzi, hogy:

„Ez nem is rendes fájás, ne jajgasson, attól nem lesz jobb, ugyanúgy fáj akkor is.”

Hát ez a mondat biztos segít az ellazulásban…

Egy-két fájás után felszólítja a fiatal rezidens lányt, hogy „segítsen rá” és támassza meg a kisbabát. A rezidens rezzenéstelen arccal odaáll és elkezdi lefelé tolni a kisbabát, kívülről látható, hogy a fej még egyáltalán nincs jó helyen, és a méhszáj sincs még erre készen, miért csinálják ezt??

Ez másban nem kelt irgalmatlan feszültséget, csak bennem??

Az orvos tanácsa a fájás alatt:

„Nyomjon teljes erejéből, mintha egy nehéz székletet nyomna.”

Egy nehéz székletet???????????????????????????????? Hú, az az igazság, hogy az arcomra mindig kiül a véleményem, most sem nagyon tudtam leplezni. MI VAN?! Nem egy nehéz székletet kell kinyomni, hanem egy új életet világra hozni. Te jó ég, itt tartunk?

Sajnos nem mondhatok egy szót sem, mivel csak tanuló vagyok. Ezt tanulom a gyakorlaton. Szép, mondhatom.

Az egyik orvos alulról tágítgat és minden fájásnál az anyukában van, a másik felülről nyomja a babát, és fájásonként megjegyzik, hogy ezek nem rendes fájások, és így nem lesz meg a gyerek, ha nem tud nyomni.

Ez a biztonság??????? Ezt tudja nyújtani ma Magyarországon egy átlag kórház? És az otthonszülést nevezik veszélyesnek és azt tartják felelőtlennek, aki otthon 2 szakember jelenlétében szépen nyugodtan, nem siettetve, támogató környezetben türelmesen hozza világra a gyermekét?

Ez a jelenet mindent jelent számomra csak nem a biztonságot és a támogató környezetet. Miért tartják ezt normálisnak? Miért van az, hogy a nők ez ellen nem lázadnak fel? Vagy csak én vagyok ennyire megrögzötten természetesség párti? És én vagyok a fura?

A jó pár fájás, nyomatás és tágítgatás után az orvos arra jut, hogy segítsünk az anyukán és készítsük elő császármetszésre.

Sírni tudtam volna. És nem tehetek mást, mint hogy előkészítem császármetszésre.

Az anyuka is azt gondolja ezek után, hogy ez a legjobb választási lehetőség, mert már ő sem bírja tovább.

A császármetszés 1 órán belül lezajlott. A baba a melegítő asztalon volt pólyába fektetve és nagy szemekkel nézte, hogy hova került. Láttam, hogy zavarja a fény, lekapcsoltam a villanyt. Sírdogálni kezdett, úgyhogy az ölembe vettem és elmeséltem neki, hogy mi történt. Közben lassan ringattam. Néha felsírt, tudtam, hogy az elmúlt eseményekről mesél. Addig ringattam és a kezemben tartottam, amíg nem vihettem az anyukához, hogy a mellkasára helyezzük Bőr-bőr kontaktusba. Közben szép lassan elkezdett csordogálni a tejem, mert nekem is ilyenkor szokott enni Boldizsár és nemsokára el kell vonulnom, hogy lefejjem az következő alkalomra az anyatejet.

Kihozták az anyukát, siettem a babával és gyorsan meztelenül az anya mellkasára tettük. Már nagyon kereste a cicit. Szerencsére megtalálta és tudott ügyesen szopizni.

A két szülésznő, akikkel ügyeletben voltam, fiatalok 30 körüliek, de még nem igazán gondolkoznak a gyerekvállaláson és a szülésen. Ha ilyen szüléseket láttam volna csak az elejétől kezdve, és nem tudnám, hogy a szülés alakulhat egészen másképp is, akkor valószínűleg én sem szeretnék szülni. Mert :

-  „Ki akar ilyen kiszolgáltatottan, szenvedni órákon keresztül?”

Egy kis gyorstalpaló tanfolyam az Epidurális érzéstelenítésről:

EDA - a csigolyák mögött elhelyezkedő epidurális térbe, egy nagy tű segítségével bevezetnek egy kanült és ezen keresztül tudják adagolni, a kívánt fájdalomcsillapító gyógyszert.

„Alacsony kockázatú, spontán szülések esetén nem a legjobb választás az Epidurális érzéstelenítés, mivel a mellékhatások felülmúlják az előnyöket. Az anyáknak felkészítésre, valamint szülésznői támogatásra van szükségük, és ösztönözni kell őket arra, hogy először próbálják ki az egyéb fájdalomcsillapítási lehetőségeket:

• Masszázs,
• Tudatos légzés/ légzéskontroll,
• Hipnózis és Vizualizáció,
• Aromaterápia,
• Reflexológia,
• Akupunktúra,
• TENS,
• Bach virágterápia,
• Forró víz (kád, zuhany, borogatás),
• Választott testhelyzet a vajúdás és a szülés alatt,
• Támogató, biztonságos környezet.

Ha azonban a nőt elláttuk a megfelelő információkkal, és megértette azokat, az ő döntése, hogy mit szeretne igénybe venni.

Mellékhatások:

• szülő nő járásképtelen, ezért a szülés során ágyhoz kötött
• Az elől fekvő rész leszállásának és forgásának zavara, ezt általában oxitocinos infúzió adásával oldják meg. Ez a legfőbb oka, hogy:
• az EDA alkalmazásakor megemelkedik a műszeres szülésbefejezések aránya.
• Hirtelen bekövetkező vérnyomásesés
• Súlyos fejfájást okozhat, ha a dura mater-t átszúrják. A szülést követően az anyának 24 óráig laposan kell feküdnie, ha ez történt
• Fertőzés a szúrás helyén.
• Az alsó végtagok elnehezülnek, hőmérsékletük megemelkedik -- Magzati test hő emelkedése, láz -- ez a hatás a vajúdás elhúzódásával fokozódik -- folyamatos magzati szívhang monitorozásra van szükség
• Neurológiai problémák: a gerincvelő sérülése
• hátfájás, láz, alacsony vérnyomás, remegés, katéter okozta fertőzés, allergia, viszketés, idegsérülés, haematóma, tályog, vizeletretenció
• Ezek mellett folyamatos infúzió adása, a vérnyomás esés megelőzésére.
• Pulzus és vérnyomás mérése és a kontrakciók vizsgálata félóránként, magzati monitorozás folyamatosan
• A húgyhólyagban érzett ingerek kiesnek, ezért a vajúdó nem fogja érezni a vizeletürítés ingerét. Segíteni kell, hogy 2 óránként ürítse a hólyagot, ha kell katéter segítségével. A telt hólyag gátolja a vajúdás menetét.
• A vajúdás során csak felügyelet mellett feküdhet hanyatt, mivel ez a testhelyzet gátolja a placenta keringését és magzati szívhangesést okozhat.
• Az EDA alkalmazása során gyakran elvész a nyomási reflex, így az anya nem fogja tudni, hogy mikor kell pontosan nyomnia.
• A vajúdás és a kitolási szak is hosszabb

És számomra a legfontosabb:

• az anya és újszülött közötti kontaktus és a szoptatás késedelmes kezdete
• az anya és a kisbaba szeparációja a szülés után
• aluszékony a kisbaba nehéz felébreszteni
• csökkent szopóreflex
• csökkent tejbevitel

Ezek mind a sikeres szoptatást és a tejtermelődést és a tejbelövellést negatívan befolyásolják.

Természetesen vannak olyan kivételes esetek, amikor az Epidurális érzéstelenítés nagy segítséget tud nyújtani, de semmiképpen nem szabadna ilyen könnyelműen alkalmazni. 

Papp Z. – Szülészet- nőgyógyászat tankönyve

Janet Medforth, Susan Battersby, Maggie Evans, Bevely Marsh, Angela Walker - Szülésznők és védőnők kézikönyve

Első 6 hónap

Eltelt fél év

Annyi minden történt az elmúlt fél évben, hogy csak na. Az idő kétszeres gyorsasággal telik. Nemrég született Boldi, de már megháromszorozta a súlyát. Elképesztő, hogy hogyan tudnak ilyen gyorsasággal nőni a babák és ezt mind csak anyatejtől.

Minden este megköszönöm Istennek, hogy kaptunk egy kisbabát, akivel ennyire csodálatos az élet. Egészséges, jókedvű, mosolygós, izgő-mozgó kisfiú. Rengeteg emberrel találkozott már Boldi és nagyon szereti az új embereket, és az új helyeket. Mindenkire mosolyog, mindenkivel barátkozik.

A zöldségesnél elkápráztatja a csajokat a mosolyával. Hát nem tudom, mi lesz velem, ha már itt fognak sorakozni a kislányok egy Boldi pusziért, mert már most sorakoznak a nagylányok érte.

Kiskorom óta foglalkozok gyerekekkel, mivel 6 kisebb testvérem van, mindig volt kit pelenkázni, altatni, etetni, beszélni és járni tanítani. Nagyon szeretem a gyerekek közelségét, számomra ez jelenti a legmegnyugtatóbb érzést.

Mikor elköltöztem otthonról érettségi után és munkát kerestem, sok munkahely kipróbálása után a gyerekvigyázás tűnt a legkézenfekvőbbnek. Több család is beengedett az életébe és ezt mai napig mindegyiknek nagyon köszönöm, sokat tanultam tőlük. Az egyik család, akihez napi szinten kellett járnom, szinte a második családommá vált, nagyon megszerettem őket. Ott 2 kisfiúra kellett vigyáznom. Oviba vinni a nagyot, bevásárolni, altatni a kicsit, ebédet főzni, játszótérre járni, takarítani, hát ilyen anyukás dolgok voltak a feladatok.

Közben egyetemre jártam és arra jutottam, hogy mielőtt a saját gyerekem megszületik, jó lenne egy kis szünet, hogy felkészüljek lélekben a saját babámra. Fél év múlva várandós lettem.

Nagyjából tudtam, hogy mire számíthatok anyaként, de azért értek meglepetések.

Amikor még vártuk a kis Boldizsárt, nagyon sokan mondták, hogy készüljünk fel, aludjunk előre, mert ha megszületik, nem alszunk soha többé. Örökre elbúcsúzhatunk mindentől, amit szeretünk, a barátainktól, a hobbijainktól, egymástól és persze a szextől is.

Már vártam, hogy Boldi megérkezzen, mert teljes mértékben meg voltam győződve arról, hogy ez nem így van.

Mi kilencen vagyunk testvérek, de nem igazán tapasztaltunk ilyet, hogy anyáék így érezték volta. Persze nekik is volt, hogy elegük volt, nem aludtak, fáradtak és kimerültek voltak, de nem ez volt az általános érzésük.

Sokat találkoztak a barátaikkal, otthon jógáztak, anya futni járt néha, sokat sétáltunk, túráztunk, és ők kettesben is minél több időt próbáltak meg eltölteni.

Egy nagyon fontos dolgot tanultunk meg tőlük:

Az első helyen mindig a férj/feleség áll, és csak utána a gyerekek.

A szüleim a mai napig eljárnak randizni. És nem csak azért, mert megtalálták életük szerelmét és nagyon nagy szerencséjük van, és ilyen csak egy van az életben. Hanem azért, mert mindig fordítottak időt egymásra, bárhányan voltunk és megpróbálták újra és újra felkelteni egymás érdeklődését.

Persze ehhez az is kellett, hogy valaki vigyázzon a gyerekekre. Sokszor segítettek a barátok, testvérek, keresztszülők, de azért mindig nem lehetett rájuk bízni a családot, főleg miután az egyik nagybácsi kijelentette, hogy mi már annyian vagyunk, hogy nekünk már senki sem örül. Hát van benne valami…

Amíg falun laktunk, addig a falubeliek, amikor meg városba költöztünk, akkor ott kerestünk valakit, aki segít, akár a rendrakásban, mosásban vagy a gyerekvigyázásban. De legbiztosabban mi voltunk ott egymásnak és a legtöbbször mi vigyáztunk a „kicsikre”.

Én meg a húgom elég hamar anya jobb kezei lettünk. Mindent nagyon hamar megtanultunk. Főzni, mosni, takarítani, egymásra vigyázni. Anya mindenbe bevont minket, és ennek mi nagyon örültünk.

Hát valljuk be őszintén, a házunk soha nem volt patyolat tisztaságú, maximum, ha két takarítónő jött és tavaszi nagytakarítást tartottunk 5-en, akkor még fél óráig rend volt. Szóval nálunk nem arról szolt az élet, hogy legyen rend örökké.

Sokszor vigyáztam a tesóimra és vittem egyedül a háztartást. Rendrakás, bevásárlás, ami nem 5 zsömlét jelentett, 9 emberre főzés és iskola-óvoda menedzselés. Mindenkinek házi írás és szendvics készítés. Nagyon élveztem ezt már 15 éves koromban is, bár rohadt nehéz volt, de olyan büszke voltam magamra, hogy meg tudtam csinálni.

Volt olyan idő, amikor dühös voltam anyáékra, hogy nekem nem ez lett volna a feladatom, de most, hogy látom, hogy ebből mennyi előnyöm származik, rettentően örülök neki, hogy ezeket megtanultam.

Mindig azt gondoltam, amíg még otthon éltem, hogy:

-        "Te jó ég, hogy nem lehet rendet tartani, ez csak logisztika kérdése, és egyébként is, ha rendesen ki lennének osztva a feladatok, akkor egyáltalán nem lenne ilyen káosz."

Na, hát most egy gyerekem van, de egyáltalán nincs mindig rend, és sajnos vészesen kezdek hasonlítani anyukámra, abban az értelemben, hogy a rendnél sokkal fontosabb, hogy egymással foglalkozzunk, beszélgessünk és figyeljünk a másikra.

Ha hazajön a férjem, akit mindig nagyon várunk, akkor már általában megpróbálok semmi mást nem csinálni, csak vele lenni, és amikor Boldival játszik, akkor meg 1 órát magammal lenni.

Általában azért mire hazaér, próbálom összeszedni a lakást, és főzök is másnapra, hogy tudjon vinni valami finomat. Közben azt is fontosnak tartom, hogy ha Boldival foglalkozok, akkor az igazán minőségi idő legyen, és ne csak félig figyeljek rá. És a 11fős kis családunkkal is tartom a kapcsolatot és szervezem a közös programokat. Ez nem is annyira egyszerű. Néha teljes káosz alakul ki, néha viszont simán el tudok intézni mindent.

Ha egy napom nagyon rosszul sikerül és azt érzem, hogy nem vagyok elég jó se anyának, se feleségnek, se nőnek akkor, amikor a férjem hazaér, elmegyek és veszek egy nagy kádfürdőt és próbálom végiggondolni, hogy mi is történt, ami miatt ennyire semmilyennek érzem magam. Általában így sikerül egy kicsit helyrebillenteni a dolgokat. De van, hogy csak a férjem tud lelket önteni belém.
Mellesleg Boldizsárnak is nagyon nagy szüksége van csak apás időre és nem mindig én tudom megnyugtatni. Szerintem ez fontos, hogy át tudjuk adni a férjünknek is a feladatokat.

Egyszer mikor én voltam kicsit gyengébb és lebetegedtem 1 napra, a férjem vette át a háztartás vezetést. Hát a nap végére teljes elismerést kaptam és azt mondta, hogy nem is gondolta volna, hogy ez ilyen nehéz és, hogy ennyi mindenre kell egyszerre figyelni. Köszönöm szépen, az elismerés nagyon fontos egy anyukának. 

Egy héten kétszer lemegyünk a faluba közösségi életet élni. Fantasztikus ez a falu, szeretek itt lakni. Jógára járunk és női körre, ahol mindenféle anyukás dolgokról tudunk beszélgetni. Jól bevált receptek, vásárlási technikák, mosható pelenka, környezet tudatosság, vászon táska varrás és sok más jó dologról esik szó.

Bárhova megyünk Boldi nagyon élvezi. Én már a 6 hetes gyerekágyi időszak után elkezdtem vele mindenfelé járni. Majdnem minden nap el tudunk menni, sétálni. Ha lemegyünk a boltba, már az egy napi sétának számít, mert 1 óra múlva érünk haza. Ha nagyobb bevásárlás, akkor kocsival megyünk.

Igaz, hogy nagyjából tudtam mire számítsak, de az elején voltak nehezebb pillanatok. Most akkor hogyan szoptassak? Egyik mell másik mell? Vagy most mi van? Mit csináljak, ha fáj a hasa? Sétálás, ringatás, tornáztatás és has masszírozás. Oké ez bevált, másfél hónap után szépen megtanult egyedül kakilni és már nem teljesen ismeretlen neki ez az érzés.

Miért nem jó neki az, ami eddig? Miért nem alszik el este? Folyik az orra és köhög, szegénykém megfázott, jobban kellett volna vigyáznom. Ja nem, ez csak a fogzás miatt van? Szóval akkor most folyik az orra a nyála és ez mind a foga miatt? Adjak neki erre valamit? 

Csipás a szeme, folyik az orra, egyre rosszabb. Belázasodott, most mit csináljak? Tényleg elég az anyatej mindenre? Szemcseppként, orrcseppként, piros popsira és betegségre. Igen tényleg elég! Hihetetlen, az anyatej miből van?? Szegénykém csak a mellkasomon alszik, ha beteg, de aztán szépen meggyógyult, vissza a régi kerékvágásba. Nyugodtan alszik egyedül az ágyunk melletti kis babaöbölben. Végre megint van időnk egymásra a férjemmel, de most meg hulla fáradt vagyok. Na jó végre én is kipihentem magam, Boldi is egészséges és minden rendben van. 

A következő gyereknél már könnyebb lesz. 

Nagyon különleges érzés, hogy tőlem és a férjemtől függ minden, hogy milyen ember lesz ebből a kisfiúból.

Ez hatalmas felelősség, ezt addig nem éreztem, amíg nem volt saját gyerekem, mert a más gyerekeire, és a testvéreimre teljesen más vigyázni. Az nem teljesen az én felelősségem volt. Csak addig a pár óráig, amíg én voltam velük. De ez más, most mindig én vagyok a legfelelősebb, mert én vagyok vele a legtöbbet és én vagyok az anyja.

A szülés után mikor végre itthon voltunk, sorba jöttek a látogatók. Nagyon jó érzés volt, hogy ennyi ember gondolt ránk. Az első 6 hét még teljesen hasonló volt a várandósság utolsó hónapjaira. Még a világ csak arról szólt, hogy mi itt vagyunk egymásnak, és egy család lettünk. Ennél jobb érzés nem hiszem, hogy létezik. Anyukám nagyon sokat segített és ezért nagyon hálás vagyok neki. Főzött ránk és néha bevásárolt, ezért én tudtam arra koncentrálni, hogy megtanuljak Boldizsár nyelvén beszélni.

Ami azt jelenti, hogy az első pár hónapban meg kellett tanulnom, hogyha sír miért sír. Éhes, fáradt, fázik, melege van, fáj a hasa, mind- mind különböző hangú sírás. És meg lehet tanulni, egymásra lehet hangolódni. De ez oda vissza működik. Ő alkalmazkodik az én igényeimhez, és én is alkalmazkodom az övéihez. Az első másfél hónapban ez inkább csak arról szól, hogy megismertessük vele a világot, és megmutassuk neki, hogy biztonságban van, nincs mitől félnie, itt vagyunk vele. Szerencsére ez nagyon jól sikerült, mert Boldi egy nagyon kiegyensúlyozott baba és egyáltalán nem sír, csak akkor, ha tényleg valami nagy baj van.

Voltak nehezebb napok, amikor azt éreztem, hogy nem tudok semmit, nem értem mi a baj, nem vagyok jó anya. De ezek szerencsére csak pár napig tartottak és a férjem mindig nagyon jól tudott ezekben a helyzetekben segíteni.

De hogyan lett Boldizsár ilyen nyugodt kisfiú?

Lehet, hogy kaptunk az Istentől egy ajándék babát? Vagy azzal van összefüggésben, hogy a várandósság alatt megpróbáltam nem idegeskedni, a szülés nagyon jó élmény volt, a férjemmel szeretjük egymást, törődünk egymással és egy nyugodt környezetben van itthon, ahol nincs miért idegeskednie?

Ő mit gondolhat erről? Boldi?

-       " Cici van, figyelnek arra, amikor valami nem jó nekem, de nem figyelnek túl, amitől én is csak ideges lennék, nyűgös és frusztrált. Szeretnek, és babusgatnak. Ringatnak és énekelnek nekem. Ha fázok, betakarnak, ha éhes vagyok, enni adnak, ha bekakiltam tisztába tesznek.  Mindenhova visznek magukkal és a szüleim is jól érzik magukat mellettem. Ennél többre nem vágyom csak nyugalomra és szeretetre."

De igazából ez majd csak akkor derül, ki, hogyha már lesz 6 gyerekünk és mindegyik nagyjából ugyanilyen lesz.

Az első pár hónapban még elgondolkodtam rajta, hogy vajon be kell-e vezetnem valami rendszert, vagy akkor most ez, hogy is van. De miután megfigyeltem, hogy neki mik az

igényei általában magának kialakította, nekem csak biztosítanom kellett a hátteret. A háttér pedig fél éven keresztül a cicim és a mellkasom volt. Bárhol jártunk mindig a saját kis napirendjét betartva lehajtotta a fejét és elaludt.

Hogy merre is jártunk eddig?

Az első nagy utazásunkat Győrbe szerveztük. Ekkor Boldi 6 hetes volt. Fantasztikus volt, találkoztunk a testvéreimmel, új helyen aludtunk, reggel egy reggelizőben reggeliztünk, amit Boldi végig aludt, mi meg el se hittük, hogy ez így is működhet.

Elmentünk Nagymarosra strandolni hármasban, aztán többször mentünk a nagyszülőkhöz, Pestre a testvérekhez, szoptatásról szóló konferenciára, 2 napos vízben szülés konferenciára, na, itt Boldi egy egész rajongó tábort szerzett.

Összeszerveztük az egész családot és tartottunk egy keresztelőt is. 

Kétszer voltunk túrázni, voltunk Vácon randizni, Verőcén a strandon, Pesten többször is voltunk, mert addig még könnyű volt Boldit a hordozóba tenni és menni, most már kicsit nehezebb, mert valami extra gyorsasággal növekszik és már 9 kg. Voltunk egy nagyon jó koncerten itt a faluban, és Pál Feri előadásra is eljutottunk, amikor is először vigyáztak Boldira a szüleim. 
Karácsonykor pedig rengeteget utaztunk. Először elmentünk feltöltődni egy nagyon gyönyörű wellness hotelba, ahol felváltva vigyáztunk a kisfiúnkra és így teljesen ki tudtuk használni a wellness részleget. Aztán irány Győr, Karancsalja, Etyek, Pest, eközben Boldi megtanult hasról -hátra, hátról- hasra is fordulni, kijött egy foga és azt mondja, hogy apa, baba. Aztán végre hazaértünk és pihentünk egy kicsit. 

Annyira boldognak érzem magam anyaként. És nagyon fontosnak tartom, hogy én, mint anya jól legyek és jól érezzem magam. Ugyanolyan fontos, hogy én kielégítsem az alapszükségleteimet, mint az hogy ő rendbe legyen. Ha én jól vagyok, akkor ő is jól van.

Jó tudni!

A WHO új, 2018-as állásfoglalása:

• A szülés ideje alatt nők tiszteletteljes ellátása ajánlott, mely magában foglalja a méltóság és a privát szféra tiszteletben tartását, a titoktartást; biztosítja az ártalomtól és félrekezeléstől való mentességet; illetve lehetővé teszi a tájékozott döntést.
• Ajánlott a hatékony kommunikáció gyakorlata a szakszemélyzet és a szülő nők közt.

• Választott kísérő(k) jelenléte, érzelmi támogatása ajánlott a vajúdás és a szülés teljes folyamata alatt.
• A rutinszerű borotválás és beöntés továbbra sem ajánlott.
• Igény szerinti evés és ivás ajánlott a vajúdás alatt alacsony kockázatú anyáknál.
• Az intézménybe spontán vajúdással érkező egészséges várandósok esetében a folyamatos ctg készítése nem ajánlott gyakorlat sem a felvétel, sem a vajúdás során. Helyette rendszeres doppleres vagy sztetoszkópos hallgatózás javasolt.
• Ajánlott a nők tudomására hozni, hogy a látencia szak (a javasolt meghatározás szerint ez a szülés első, 5 cm tágulasig tartó szakasza) hossza változó és nagy egyéni eltéréseket mutathat. Ugyanakkor az aktív szak első szülésnél általában nem több, mint 12 óra, a következőknél nem több, mint 10 óra.
• A puszta tény, hogy egy spontán indult szülés tágulási üteme lassabb, mint 1 cm/óra, önmagában nem jelez problémás szülést. Nem életszerű minden nőtől egységes tágulási ütemet elvárni, és nem ajánlott csak emiatt beavatkozásokat végezni.
• A méhszájat érintő változások természetszerűleg csak az aktív szakban gyorsulnak fel, ezért a látencia szakban nem ajánlottak a szülés gyorsítására irányuló orvosi beavatkozások (mint pl. oxitocin adagolása és császármetszés), ha anya és baba egyébként jól vannak.
  
• A fájdalmat a nő preferenciái szerint ajánlott enyhíteni, pl. relaxációs technikák, masszázs vagy borogatás révén. A gyógyszeres fájdalomcsillapítási módok (epidurális érzéstelenítés vagy opioid fájdalomcsillapítók) várható előnyeiről és kockázatairól is ajánlott tájékoztatni az anyákat.
• Nem ajánlott a vajúdás rutinszerű aktív menedzsmentje (pl. burokrepesztés, infúzió, oxitocin vagy görcsoldók adása), az elhúzódó vajúdás megelőzése céljából.
• Ajánlott tájékoztatni a nőket, hogy a második szakasz (a teljes tágulástól a baba
• megszületéséig) hossza is egyéni. (Első szülésnél általában nem több, mint 3 óra, a következőknél nem több, mint 2 óra).
• Mind a vajúdás, mind a kitolás alatt ajánlott arra biztatni a nőket, hogy szabadon mozogjanak, és válasszák meg a testhelyzetüket, beleértve a függőleges pozíciókat is.
• A második szakasz kitolási fázisában ajánlott arra ösztönözni és abban támogatni az anyákat, hogy saját nyomási késztetésüket kövessék.
• Nem ajánlott a gátmetszést rutinszerűen vagy liberálisan alkalmazni. Helyette olyan gátvédelmi intézkedések javasoltak, mint pl. a meleg borogatás vagy a megtámasztás, a szülő nő választása alapján.
• Nem ajánlott a méh fundusára gyakorolt nyomás (a köznyelvben: hasba könyöklés) a kitolás gyorsítására.
  
• A baba megszületése után, a harmadik szakaszban a köldökzsinór késleltetett átvágása (minimum 1 perc) ajánlott anya és baba egészsége és tápanyagokkal való optimális ellátása végett.
• A tiszta magzatvízből született és önállóan lélegezni kezdő újszülöttek légutainak leszívása nem ajánlott.
• A komplikációktól mentesen született babákat ajánlott minimum egy órán keresztül megszakítás nélküli bőrkontaktusban hagyni édesanyjukkal, megelőzendő a kihűlést és elősegítendő a szoptatást.
• Ajánlott, hogy minden stabil állapotú baba mellre kerüljön közvetlenül a szülés után, amint baba és anya készen állnak rá.
• Ajánlott, hogy anya és babája a nap 24 óráját szeparációtól mentesen, egy szobában töltsék. A fürdetés halasztása leginkább 24, de legalább 6 óráig javasolt.

Ha olyan helyre kerültök, ahol a személyzet ezekkel az alapelvekkel nincs tisztában próbáljátok átbeszélni közösen, hogy ti mit szeretnétek, ha nem sikerül, fogjátok magatokat és menjetek haza.Őszintén szólva én ezt tenném egy olyan helyen, ahol rám akarnak erőltetni egy olyan dolgot, amit én nem szeretnék és rettenetesen elavult tudáson és inkább megszokáson alapul. 

https://www.who.int/mediacentre/commentaries/2018/having-a-healthy-baby/en/

Evés:

Nincs ok arra, hogy a nők éhezzenek a vajúdás közben.
A kutatások, melyek ennek ellenkezőjét állítják rendkívül elavultak.
Az evés lehetősége megelőzheti a császármetszést, a szintetikus oxitocin adás szükségességét.
Nincs alapja, hogy kövessük a nem megalapozott szabályokat!
Nagyon fontos, hogy tudjátok, hogy tudtok változtatni a dolgokon!
Fejezzétek ki az akaratotokat a változtatásra!
Senki nem ad több szabadságot felülről, ha több szabadságot akarunk, több felelősséget kell felvállalnunk!
-Ina May Gaskin-

Mozgás:

Ha a nő szabadon mozoghat a szülés, vajúdás alatt:

• a szülés kevésbé lesz fájdalmas,
• a vajúdás rövidebb,
• a baba feje könnyebben illeszkedik be,
• a nő kevésbé igényel fájdalomcsillapítás,
• jobb a vérellátás,
• könnyebben visszautasítja a hüvelyi vizsgálatot a nő
• kisebb az esély császármetszésre, kevesebb epidurál,
• kisebb az esélye, hogy a baba megfigyelésre szoruljon a szülés után.

A háton fekvés nem jár semmilyen előnnyel az anya és a baba számára, egyetlen előnye a személyzet kényelme.
Egy új amerikai állásfoglalás kimondja, hogy a gyakori pozícióváltás előnyös, támogatandó.
“Hegyekben áll a bizonyíték emögött!”
A magzati monitorozás, ha szükséges, így is megoldható.
-Ina May Gaskin-


NST/ CTG:

Az otthonszülésnél összesen 2 kötelező NST vizsgálat van (Non- Stressz Teszt). Ez egy olyan vizsgálat, ahol a CTG gép két "feje" a várandós anyuka hasára van téve és nyugalmi állapotban a baba szívhangját és a méhtevékenységeket/ fájásokat figyelik meg. Ezt otthonszülés esetén a 38. és 39. héten egyszer szokták elvégezni, van ahol csak a 40. héten kezdik a megfigyelést. 
A kórházban is ugyanígy van.Viszont a 40. hét után már kétnaponta végzik el.

Ma már arra is van lehetőség, hogy CTG gépet béreljünk otthonra, és egy applikáción keresztül az eredményt elküldjük az orvosnak/ bábánknak / szülésznőnknek. 

Egyébként az a véleményem, hogy ha alacsony kockázatú terhességről van szó, a várandósoknak főleg az utolsó hetekben a legnagyobb nyugalomra és támogatásra lenne szükségük. Nem folyamatosan vizsgálatokra járni.

A vizsgálatokról mi döntünk. Ha valamit nem szeretnénk, egyszerűen mondjuk meg, hogy nem! Senki nem fog ránk megharagudni, egyszerűen a várandósságot kísérő személyzetnek is jobb, ha tudja, hogy egy anyukának mire van igénye.

Ne féljünk váltani, ha útközben kiderül, hogy nem ugyanaz az elképzelésünk a szülésről az orvossal vagy a szülésznővel. Bármikor meggondolhatjuk magunkat, az a lényeg, hogy 100%-ig biztonságban érezzük magunkat!

Most mondok egy érdekes dolgot. Az otthonszülésnél senki nem vizsgálja a méhszájat. Csak, ha valaki nagyon szeretné és külön kéri.

Mivel a méhszáj állapotából, nem lehet következtetni a szülés megindulásának időpontjára! A várandós anyuka lelki állapota és a magzatban termelődő hormonok sokkal inkább hatással vannak a szülés megindulására, mint az, hogy a méhszáj milyen állapotban van. A magzatburok és a nyákdugó mindentől megvédi a babát.

Elég elterjedt információ, hogy ikreket és faros babát nem lehet természetes úton megszülni, viszont ez nem igaz, szerencsére vannak Magyarországon olyan szülésznő- orvos párosok, akik vállalják, szóval addig kutassatok, amíg meg nem találjátok, a hozzátok való kísérőt.

Rengeteg embertől azt hallom, hogy megindították a szülését a 40. vagy a 41. héten.
A várandósság a nagy könyvek szerint is a 42. hétig tart!
Ha mindenki jól érzi magát, akkor nem szabad sürgetni a természetes folyamatokat, mert a baba még nincs készen arra, hogy útra kelljen. Ezt tartsuk tiszteletben!
Az erőltetett, siettetett szülés alatt nem tudnak lejátszódni azok a hormonális változások, amik az anya- gyermek kötődésben és a szoptatásban játszanak fontos szerepet. És sajnos sok komplikációval járhat a megindított és a gyorsított szülés.

Az centrális -saját és a perifériás- kívülről beadott oxitocinról itt egy nagyon jó cikk:

http://www.varoszoba.hu/cikk/szulesszuletes-ahogy-mindkettotoknek-a-legjobb/


Az ép gátért ti tehettek a legtöbbet, nem az orvos és a szülésznő!
Itt egy nagyon jó írás a gátmetszésről:

http://holdudvar.babahaz.hu/gatmetszes.htm


Egyetek, igyatok, sétáljatok, szexeljetek!
Mindent csináljatok, ami jól esik! Ez a ti testetek, a ti szülésetek. Nagyon nem mindegy, hogy a kisbabátok milyen körülmények között tölti az első pár óráját. Ne sürgessétek, várjátok szeretettel, nyugalommal!

Ez a köldökellátásra is igaz. A babának nagyon nagy szüksége van a szülés után arra a vérmennyiségre, ami még a méhlepényben van. Minimum egy perces várakozás szükséges, de a köldökzsinóron megfigyelhető, hogy elernyed és elfehéredik, ha már nem továbbít vért.

A bőr-bőr kontaktus a legfontosabb legalapvetőbb szükséglete egy újszülöttnek. A hormontermeléshez és az adaptálódáshoz elengedhetetlen. Az anya mellkasán soha nem fog tudni megfázni egy kisbaba, mivel az anya bőrén lévő receptorok 4 másodpercenként küldenek információt az agynak, hogy milyen melegre van szüksége a babának.

A szoptatásban ma már nagyon jó szoptatási tanácsadók tudnak segítséget nyújtani.
Ezen az oldalon találtok meg minden olyan információt, ami a szoptatáshoz szükséges lehet.

http://www.lll.hu/abc/

Szüléstörténet 2.

Fotó: Fejér Boróka

A vízben töltött idő volt a vajúdásom legszebb része.
A medencében végre könnyűnek éreztem magam. A várandósság végén +19kg-mal, már elég sok testhelyzet kényelmetlenné vált és sokkal nehézkesebb volt a mozgás. A vízben ezt egyáltalán nem éreztem. Tudtam végre mozogni úgy, ahogy csak jól esett.
A meleg víz ellazítja az izmokat, nem csak az anyaméhre van jó hatással. Ha kényelmetlenül érezzük magunkat és feszesek az izmaink és nem érezzük magunkat biztonságban, akkor az összehúzódások sokkal fájdalmasabbak.

A fájások megállíthatatlanul jöttek 2-3 percenként.
40 másodperc lélegzés, befelé figyelés, meleg víz a hasra, keresztcsont masszírozás, és múlik, húú, ez kemény volt. Akkor most 2 perc szünet, gyors alvás.

Folyamatosan ittam és pisiltem, ittam és pisiltem.

Enni is kéne valamit, de mi van, ha nemsokára szülök, akkor most mégse ehetek. Kommunikálni már nem nagyon tudtam, pár falat kakaós csigát hozott a férjem és az nagyon jól esett.
Enni kell! Mindenki figyelmét felhívom, hogy egyen és igyon a vajúdás alatt, mert a testünk olyan szinten igénybe van véve, hogy ezt energia nélkül nem lehet végig csinálni.

Az ablak tárva nyitva, mindig arra fordulok, hogy friss levegőt kapjak.

Néha melegem van, néha fázok. A víz minden fájdalmamat felére csökkenti.
Amikor már 14 órája tart a folyamat, azt gondoltam, hogy akkor én most kiszállok a vízből, hátha már ott tartunk, hogy egy függőleges testhelyzet jobban segítene.
Járkáltam fel-alá, de nem volt jó sehogy. Pisilés közben a fájások már kezdtek nagyon felerősödni. Kicsit talán nyomtam is az összehúzódások alatt.
Lefeküdtem az ágyra és pihenni próbáltam. Úgy éreztem, hogy nem találom azt a testhelyzetet, ami Boldizsárnak segítene a forgásban és a kifelé vezető út megtalálásában.
Négykézláb néha jó, fájások közben orbáncfűolajjal nagyon erős nyomás- masszírozás a keresztcsonton, ezzel elviselhető. De aztán ez a pozíció is kényelmetlenné válik, fáj a térdem.
Miért nem ajánlotta fel senki, hogy menjek vissza a vízbe?

13 óra méhszáj vizsgálat, már 15 órája vajúdok, 6 cm elsimult méhszáj. Én ennek nagyon örültem,

azt gondoltam, hogy de jó már itt tartunk, akkor már mindjárt vége. Vajúdás közben semmilyen információt nem tudunk reálisan elraktározni, nem igazán tudunk döntéseket hozni, főleg nem új ötletekkel előállni. Szóval egyáltalán nem tudtam beazonosítani, hogy valójában hol tartok.
A fájások még mindig óramű pontossággal érkeznek. Már kezdek elfáradni, a bábák is látják ezt.
Azt ajánlják fel, hogy pihenjek egy kicsit az ágyon, hátha abból erőt tudok meríteni. Ők addig elmennek sétálni.
Ekkor már kicsit csalódott voltam, hogy nem tudom, hol tartok, mi a helyzet, mi történik és mindenki csak itt vár hosszú órák óta, és nem történik semmi. Nem akartam egyedül maradni mégis mindenkit kiküldtem a szobából, mert nem akartam, hogy nézzenek.

Volt délután egy pont, amikor teljesen elöntött az az érzés, hogy én ezt nem tudom megcsinálni. Mi van, ha nem lesz elég erőm? Mi van, ha nem tudom, hogy kell? Kijöttem a mosdóból és azt kérdeztem anyáéktól, hogy ezt tényleg minden nő meg tudja csinálni? És azt mondták, hogy Igen.

A délután nem volt jó. Zavarban éreztem magam, hogy hiába vár mindenki. 

Az ágyban a fájásokat oldalt fekvésben próbáltam átlélegezni, ezek már nagyon fájtak. Nem tudtam pihenni.
Valami bíztató szó, valami reménysugár jó lett volna. Nem tudtam már kommunikálni, valakinek úgy kellett volna azt kitalálnia, hogy mire vágyom, hogy meg sem szólalok.
Egy kicsit elveszettnek éreztem magam. Merre járok? Istenem segíts, hogy ezt kibírjam. Anya leszek, ez nem kis feladat, készen állok én erre? Nagyon sok gondolat cikázott a fejemben.

17. óra: méhszáj vizsgálat. 6 cm. És a méhszáj állapota nemhogy előre haladt volna, megtorpant és meghátrált. Valami miatt stagnál az állapot. Én nem vagyok még készen vagy Boldizsár?

Az egyik bába megjegyezte, hogy úgy tűnik, hogy a fájások közben mégiscsak nyomtam. Őszintén szólva, abban a helyzetben, nem tudtam, hogy nem szabadott volna nyomni. Valamit elrontottam? Nem így kellett volna?
Nem örültek a stagnáló állapotnak és látom, fél szemmel két fájás között, hogy valamit beszélnek. De nem mondják el, hogy mit.
Végül azt ajánlották, hogy menjünk be a kórházba, mert lehet, hogy elfáradtam, és kell egy kis segítség.
Lelki segítség elég lett volna az elmúlt pár órában, de mindegy már itt tartunk. Most hogyan tovább?

Én nem akarok kórházba menni, kérek még egy órát. Az alatt az egy óra alatt a férjem is és az anyukám is megnyugtatott, hogy minden rendben és bárhogy alakul nagyon jó lesz. Jó volt velük beszélni, jó volt a férjem kezét fogni, csak velük akartam lenni. Abban az egy órában teljesen

átértékelődött bennem minden. A fájásokkal nem foglalkoztam bármennyire is fájtak, mert haragudtam magamra. A fájások ritkultak és pihentem közben. Nagyon fájt már minden.
1 óra múlva méhszáj ellenőrzés. Semmi változás.

Induljunk.

Mélyponton éreztem magam. De aztán mindenki segített az öltözésben az összepakolásban, rám adták a szandálomat, és elindultunk.
Kinyitották az ajtót, kiléptem a gangra és megcsapott a friss levegő, a hideg szellő. Úristen de jól esik! Erre vágytam, nagyon melegem volt bent, nem volt levegő, nagy volt a nyomás, sokan voltunk a szobában.

Két oldalról fogják a kezem. Le a lépcsőn, a fájások kezdtek sűrűsödni, de nem törődtem velük, rátámaszkodtam valakire, közben valaki a keresztcsontomat masszírozta, átlélegeztem és mentünk tovább.
Lent valaki megjegyezte, hogy sűrűsödnek és erősödnek a fájások. Én erre azt válaszoltam, hogy

- Igen? Akkor menjünk vissza!

Mindenki nevetett, pedig én nem viccnek szántam.
Beszálltunk a kocsiba, ekkor már apukám is ott volt, ő vezetett, láttam rajta, hogy aggódik, de bízik bennem és velem van mindenki.
5 perces kocsiút alatt 3 fájás. A kórház előtt kiszálltunk, két oldalról fogják a kezem anya, meg a férjem és a bábák masszíroztak, ha kellett.
Be a liftbe, ki a 4. emeleten.
És ott várt a szülőszoba ajtajában Ő, a kedvenc kis szülésznő barátnőm. Egymás nyakába borultunk és elsírtam magam.

- Úgy tűnik, hogy Boldizsár veled szeretne megszületni.

Az én drága barátnőmnek is könnyes volt a szeme. Kérdezte, hogy kit szeretnék behívni magammal, hezitálás nélkül válaszoltam, anyát és a férjemet.
Beléptünk a szülőszobába, amit már előkészített nekünk. Hangulatos piros fény, gyertyák égtek, finom illóolaj lengte be az egész szobát, fantasztikus volt.
Pedig gyakorlatról is tudom, hogy ez a szoba ugyanolyan, mint az összes többi szülőszoba. De egy kis találékonysággal, nagyon hangulatos, intim teret lehet belőle varázsolni.

Méhszáj vizsgálat. Érdekes módon ez az elindulás, a lépcsőzés, a kocsiút, a helyszín változtatás meghozta a hatását. 8 cm- eltűnt méhszáj. Tudtam jól, hogy már nincs sok hátra. Kérdezték, hogy megengedem-e a burokrepesztést, és én ebbe beleegyeztem.
Boldit hallgattuk 20 percig, akinek bivaly erős szívhangja volt. Eközben kaptam egy infúziót, mert nem ettem eleget és mindent kipisiltem, amit ittam. Ez legközelebb nem fog előfordulni.
A bábák bejöttek a szobába adtak két puszit és sok erőt kívántak. Ez nagyon jól esett.
Utána mindent lecsatlakoztattak, a CTG már csak bizonyos időközönként hallgatta a kis Boldizsárt, az infúzió meg már nem kellett. Szabad voltam. Mehettem a zuhany alá, ahova oda volt készítve egy vajúdólabda. Ráültem, eresztettem magamra a forró vizet és az egyre sűrűsödő fájások alatt a férjem masszírozta a keresztcsontom. Itt már nagyon begyorsultak az események, pedig már 20 órája vajúdtam és eléggé elfáradtam. De itt már nem éreztem fáradtságot, inkább izgalmas volt.
Bent a szobában álltam a szülőágy mellett és támaszkodtam, az ágyon megfordultam és négykézláb próbáltam meg a fájásokat átvészelni.
Az ügyeletes orvos nem igazán a természetesség híve, de valahogy ezzel is megbirkóztunk. Aznap volt egy VB meccs, és azt nézte, addig kaptunk időt. Te jó ég ez is milyen gondolkodás? Addig kaptok időt, utána begyorsítunk...

A szülésznő tolmácsolta az orvost és azt mondta, hogy:

- kaptunk 20 percet, ha addig nem történik semmi, akkor oxytocin vagy betámasztás közül választhatunk. 

A szülésznő a betámasztást javasolta, neki is teljesen meg van kötve a keze az ügyeletes orvossal szemben.
Pozicióváltás, fájások, ivás, pisilés. Már elég erős nyomási ingert éreztem. Megpróbáltam pihenni jobb és bal oldalon is 3-3 fájást, ezek is segítettek Boldinak a forgásban.

Ekkor bejött az orvos.

- Na hogy állunk? Akkor rásegítek egy kicsit

Le kellett feküdnöm és fájás közben nyomnom és ő meg teljes erejével nyomta a hasam, mivel ez nekem nem volt jó, én megfogtam a kezét és a teljes 100kg-os orvost toltam el magamtól.
Ez egy kínzás!

Kívülről láttam már ilyet, de nem gondoltam, hogy ez ennyire rossz. Nagyon fájdalmas és feszítő érzés, de nem jó helyen feszít, mert azt már éreztem, hogy a baba, hova nyomja magát, hát ez a nyomás teljesen máshova lokalizálódik. Nem is értem miért gondolják azt, hogy egy élettani szülésbe, bele kell szólniuk.

Úgyhogy megmondtam az orvosnak, hogy:

- Én nem így fogom megszülni a gyerekemet és én most megfordulok.

Az orvos nézett rám, nem igazán értette a helyzetet. Senki nem szokott ellenkezni. Aztán legyintett, mondta, hogy jó akkor kaptok még negyed órát.
A szülésznő arcán elismerő félmosoly jelent meg. Boldi pedig továbbra is kitartóan küzdött és a szívhangja tökéletes volt ezért tudtam, hogy még több órán keresztül is itt lehetünk, nincs ok a sietségre. Háton fekvő pozícióban egyáltalán nem tudtam elengedni magam és nyomni se, szóval minden szempontból előnytelen volt.
Én inkább megfordultam és négykézláb támaszkodtam a szülőágyon a következő fájások alatt. Az orvos végre kiment és folytathattuk a jól bevált társasággal.
Fájások, szívhanghallgatás, pozícióváltás, masszírozás.
Már nagyon feszített odalent és egyre sűrűbbek voltak az összehúzódások, megpróbáltunk egy guggoló helyzetet, ahol a férjem és az anyukám tartott két oldalról és úgy tudtam segíteni a kisfiamnak.

Végre! Megéreztem, hogy kell csinálni. Ebben a pozícióban el tudtam engedni a gátamat. Utat tudtam engedni. Minden fájásszünetben visszadőltem és pihentem, most már másfél perc múlva jött a következő. Nagyon más mint, amilyennek elképzeltem.
És ez már 24 órája tartott.
Újabb összehúzódás, guggoló pozícióba fel, gát elengedés és egy kis nyomás. Boldizsár nagyon ügyes volt, szépen lassan közeledett. 

Ez a pozíció nagyon bevált, fárasztó volt és egyedül nem tudtam volna tartani magam, de szerencsére volt, aki segítsen. 1 órán keresztül csak ez a guggolás-fekvés-guggolás-fekvés ment. Boldi Végre megtalálta az útját!
A szülésznőm az egyik összehúzódás után megkérdezte, hogy meg szeretném- e érinteni a kisfiam feje búbját, mert már látható.
Megérintettem, hát ez csodálatos, hogy már itt tartok. Tejóég itt a kisfiam.
Itt már hátra dőltem, forró vizes borogatást kaptam a gátamra, ami nagyon jól esett, mert egy olyan égő feszítő érzést éreztem odalent, amit még soha. Sok szülést láttam már, de ezt az érzést nem lehet leírni, megfogalmazni, megmutatni, ezt át kell élni.
Egy könyvben olvastam, hogy ezt a folyamatot tűzgyűrűnek is nevezik, ez addig tart, amíg a fej teljes átmérőjével ki nem tölti a gátat. Hát igen valami tüzes dolognak tudnám én is lefesteni ezt az érzést.
Pici légvételek és kifújás segített a fejnek kibújni. El sem hittem, hogy már itt tartunk. Egy kis szünet után még egy kontrakció, még egy légvétel és az egész teste kint volt.

Azonnal a mellkasomra helyeztem.
-Végre itt vagy, annyira vártalak, annyira szeretlek! Nagyon vártalak! - csak ezeket tudtam mondani és közben patakokban folyt a könnyem.

A szobában mindenki sírt örömében. Annyira megható volt.

25 óra kemény munka után Boldizsár elindult megkeresni a cicit. Elképesztő a természet. Feltornázta magát és addig emelgette a mini kis újszülött fejét, amíg megtalálta a mellbimbót. Egyből tudta, mit hogyan kell. Ügyes kisfiú.
Ilyen örömet még életemben nem éreztem!

Közben az ügyeletes orvos nem igazán tudta feltalálni magát, mert összvissz 10 percet akart adni a lepény leválására. Najó, azért ezt mindenki tudja, hogy kicsit több idő! Azt mondta, hogy:

- Nem jött még ki a lepény? Jó akkor Oxy és katéterezzük meg.

Miközben épp a világ legnagyobb boldogságát élem meg hál’istennek azért fél füllel hallom, hogy mit parancsol az orvos, úgy hogy meg sem kérdez, szóval nagyon határozottan ránéztem és azt mondtam, hogy:

- Én nem szeretném, hogy megkatéterezzenek, még csak 10 perc telt el, várjunk még!

Egyébként mi az iskolában azt tanultuk, hogy a katéterezés első és legfontosabb szabálya, hogyha lehet, NE katéterezzünk!!! Most nem azért, mondom, de ebben a helyzetben aztán tényleg semmi ok nem volt a sietségre, azon kívül, hogy már ki akart menni és tovább ülni a szobájában a tévé előtt.
A szülésznő is próbált segíteni és mondta, hogy nemrég pisiltem. Én még annyit mondtam, hogy maximum megpróbálok még egyszer pisilni, de nem kellett. Úgyhogy vártunk még türelemmel, közben Boldizsár szopizott, ami bőven elég oxytocint termel ahhoz, hogy a lepény leváljon, és szépen megszülessen.
A kis pici tenyér nagyságú lepény megszületése után a 2 cm-es gátrepedést össze kellett ölteni. 4 öltést kaptam, egy picit fájt, de utána végre már csak mi voltunk a szobában. Bejött a húgom és a legjobb barátnőm, megölelgettek minket és szerencsére tudták, mi a dörgés, mert a táskájukban ott lapult a rántott hús, úgyhogy azonnal megettem egyet. Az apukám és az anyukám is ott voltak, akik most már nagyszülők lettek.

2 órát töltöttünk még a szülőszobán, utána átmentünk a gyermekágyas részre, ahol egy két ágyas

szobát kaptunk, de szerencsére csak mi voltunk benne. A férjem még éjjel fél 3-ig velünk volt, megettünk mindent, amit behoztak nekünk. Ez volt az ünnepi vacsora.
Utána ketten maradtunk Boldival, akit egy percre se tettem le, végig a mellkasomon volt és úgy próbáltam aludni, de egyáltalán nem éreztem fáradtságot. Csak feküdtem és néztem. Gyönyörű kisfiam. Látszott, a kis piros folt a fején, ahol megakadt. Nem jól illeszkedett be a feje, ezért sokkal nehezebben tudott előre haladni. De együtt megcsináltuk!
Ebben a kórházban rooming-in rendszer van, ami segíti az anya-baba kötődés kialakulását, a szoptatásra és a tejbelövellésre is jó hatással van.
De őszintén szólva, én bármilyen kórházba kerültem volna, soha egyetlen pillanatra se adtam volna oda a gyerekemet másnak. Anyaoroszlánná változtam.

Minden vizsgálaton mellette voltam és láttam, hogy mit csinálnak vele, és meg tudtam nyugtatni, ha félt.
Másnap már úgy éreztem, hogy én ezt bármikor újra végig csinálnám, teljes euforikus állapotba kerültem.
Gátvédelemmel, minimális sérüléssel szültem meg a 3200g és 51 cm-es fiamat. A lehető legjobb segítőkkel, végül kórházban, de így is fantasztikus élmény volt.


Hogy mit csinálnék máshogy?


Semmit! Ez így egyben a mi történetünk Boldizsárral!

De legközelebb pár dologra jobban odafigyelnék:


o Sokkal jobban bíznék a megérzéseimben, a testemben és a babámban.
o Többet lennék kettesben a férjemmel.
o Többet beszélnék a kisbabámhoz és biztatnám, hogy meg tudja csinálni.o Szívem szerint az összes többi babámat otthon a kádban vagy egy nagy medencében szülném meg, a bábát hívnám és megkérném, hogy várakozzon kint
o Nem szeretnék sok embert magam köré, csak a férjemet és maximum az anyukámat.
o Nem szeretnék méhszáj vizsgálatot, mert teljesen felesleges, a lelki rész sokkal fontosabb
o Sok finom energiabomba ételt és italt tennék félre a szülés idejére.
o A kitolás alatt is a vízben maradnék vagy felállnék, de amint egy konferencián hallottam, a legjobb gátvédelem a víz és a jó kitolási pozíció.